Ezt eddig is tudtuk. Igazából a nagy kérdés az, hogy miért A kapitány küldetése az első westernje, mert nagyon jól áll neki a stílus.
Bár igazából Tom Hanks tipikusan az a fazon, akinek minden jól áll. Még Carly Rae Jepsen klipjében is remek volt, pedig ott aztán elég lett volna csak megjelennie a kamerák előtt, aztán eltűnni, amikor beugrott a képbe Justin Bieber, de a fenébe is, miért ne csinálna ilyet is, amikor láthatóan élvezi, és nem kell szemen köpnie magát a tükörben reggelente, hogy még egy ilyen viháncolásban is szerethető volt?
Tom Hanks most épp egy westernben szerethető, és még csak megvesznie sem kell azért, hogy az legyen. Amúgy is egy jóságos apuka típus, hát most aztán bőven azzá válik, amikor összeakad egy német kislánnyal a semmi közepén, akit indiánok neveltek, de a szüleit lemészárolták. Elindulnak hát, hogy a lány jó helyre kerüljön, aztán pont az történik, amire számítasz. Nagyjából semmi, de hát nem is azt várja az ember egy westerntől, hogy olyan irdatlan tempóban pörögjön, tele legyen durva csavarokkal, csak rakódjon ránk is az út porából.
Nyilván nem készült volna el a News of the World, ha nem lenne valamiféle aktualitása. Bármennyire is úgy tűnik, ez csak egy unalmas road trip, azt igyekszik bemutatni, hogy szinte semmi sem változott a világban a polgárháború óta. Legalábbis bizonyos értelemben. De kezdjük ezt inkább máshol. Hanks karaktere, a kapitány abból él, hogy felolvassa a híreket városokban, ott, ahol az emberek nem feltétlenül tudnak olvasni vagy újsághoz jutni. Ez viszont van, ahol elég nehezen megy. Főleg ott, ahol valaki diktátorként csak az általa írt híreket akarja felolvastatni a tömegnek, akik egyébként eléggé vevőek lennének a valóságra, majd robban is a bomba, amikor Kidd kapitány inkább a saját feje után megy.
A másik az, hogy tulajdonképpen mi számít családnak, illetve hogy mire van a gyereknek igazán szüksége.
Család-e az, ahol a gyereket bántják, ahol csak eszköznek tekintik, vagy inkább az, ahol lehet, hogy nincs két szülő, de szeretetben nő fel. Ebből a szempontból eléggé szájbarágós is A kapitány küldetése, de nem csoda, hiszen olyan western ez, ami még annak is megpróbál a szívéhez férkőzni, aki egyébként nem rajong a műfajért.
Más kérdés, hogy ezt nem csinálja túl jól, hiszen érezhetően nincs túlságosan átgondolva és kitalálva a forgatókönyv, így a karakterek sem, és főleg az utóbbi fáj nagyon, miután az lenne a dolgunk, hogy tényleg aggódjunk ennek a két embernek a sorsáért. Szó se róla, a Kidd kapitányt alakító Hanks és a Johannát játszó Helena Zengel is zseniálisak a filmben, magukról a karakterükről nem tudunk meg többet, mint hogy a kapitány rettenthetetlen, igazságszerető és jóságos, a kislány pedig problémás, szeretetéhes és zabolázhatatlan.
Egy ilyen film mindig azért emlékezetes, mert a két, általában magának való és mogorva karakter az út során szépen lassan, egy finomra vett ívet követve egymáshoz csiszolódik, ami itt is megtörténik, de olyan darabosan, mintha a franc se tudná, hogy jutunk el hirtelen az egyik ponttól a másikig. A kapitány küldetésének nincs íve, jóformán történései is alig, a mondanivalója nagyon szájbarágós, westernnek is kicsit kevés, mégis lehet szeretni. Már ha az ember bírja a lassú filmeket.
Egyrészt Tom Hanksnek nagyon jól áll a vadnyugat, és nagyon is meg kellene kínálni őt még több hasonló szereppel, másrészt Helena Zengel a Kontroll nélkül után megint megmutatja, hogy brutális erő van benne, és annak ellenére, hogy maga a sztori lehet, hogy nem minden idők legjobbja, olyan aspektusból mutatja be a vadnyugatot, ahogy eddig még soha.
Eleve a főszereplő sem egy hős, csak egy egyszerű ember, aki a háború borzalmai után beleunt a katonáskodásba, és aki nem egy legyőzhetetlen szuperhősként éli az életét. Itt egy kislány, akinek az életútja már keményebb, mint a kád széle, és akivel kommunikálni is alig lehet közös nyelv híján, de tudod, hogy valamilyen módon neki is járna a boldogságból ebben a rohadék világban, ahol mindenki szegény, minden mocskos, és ahol bárkit megölhetnek bármiért, ami a másiknak tetszik.
A kapitány küldetése az egyszerű emberek filmje, akikkel többnyire egyszerű események történnek, persze azért előkerülnek a fegyverek, amikor nagyon muszáj, mégis földhözragadt a cselekmény, földhözragadtak a karakterek, így nem meglepő, ha a végén is földhözragadtan jutnak el a probléma megoldásáig. Bár nagyon sokáig úgy volt, hogy moziban láthatjuk A kapitány küldetését, nagyon jó helyen van a Netflixen, hiszen egy unalmas délutánon/estén simán benyomja az ember, elvan vele, aztán elfelejti. Így kisebb is a hiányérzet, mintha moziban néztük volna végig.