A film, amely történelmet írhat az Oscaron – A messzi dél vadjai-kritika

Biztosan sokan néztek ki csodálkozva a fejükből, amikor kiderült, egy mindössze kilenc éves lányt jelöltek idén Oscarra. Pedig nincs ebben semmi furcsa.

A messzi dél vadjai-t, ezt a mozivásznakra adaptált (és erősen átgyúrt), egykor Juicy and Delicious néven sikerre vitt színházi darabot négy kategóriában jelölték az Oscaron: a legjobb rendezés, a legjobb film, a legjobb adaptált forgatókönyv és a legjobb női főszereplő csoportjaiban versenyez ez a teljesen egyedi dráma. Főként az utolsóként említett halmaz lepett meg mindenkit, ahová bekerült a még csak kilencéves Quvenzhané Wallis is, akinek valami nagyon nagyot kellett mutatnia élete legelső filmszerepében, ha egyből oda is adnák neki a szobrocskát, hadd játsszon vele otthon ez a csöppség. Hát mutatott is bőven.

A filmben a kritikusok egyöntetű véleménye szerint minden idők legjobb gyermekszínészi alakítása látható, ami talán egy picit túlzás, de maradjunk annyiban, hogy a top 3-ban olyan lazán benne van, mint annak a lehetősége is, hogy ebből a lányból valami igencsak nagy formátum fog kikerekedni, és most nem a méreteire gondoltunk. Hushpuppy karaktere neki köszönhetően örök emlék marad, a világtól elzárt, szabad szellemű társadalom sokszor fojtogató légköre sokkal jobban átragad a nézőre is, és erről mind ez az apróság tehet, na meg persze a rendező, Benh Zeitlin, akinek szintén ez az első nagyjátékfilmje, és első Oscar-jelölése is egyben. Hallatlan...

Hushpuppy, aki egy Teknő nevezetű vízzel körülvett világban él alkoholista, súlyosan beteg apjával, és sok-sok más, hasonlóan összetört figurával, igencsak korán kényszerül felnőni, mikor otthona és a jól megszokott világa veszélybe kerül. A sarki jégtáblák olvadása ugyanis a földdel… azaz inkább a vízzel teheti egyenlővé lakóhelyét, melyet egyáltalán nem terveznek otthagyni a közeljövőben. A kislány gyakorlatilag mindennel és mindenkivel küzdeni kényszerül, de vajon lesz-e elég erős ahhoz, hogy túlélje a szabadszellemű társadalma gondolkodását, és meg tudja-e menteni magát és az őket körülvevőket?

A film sztorija szerencsére nem írható le ennyire röviden, sokkal összetettebb a probléma, sokkal több a megfejtésre váró motívum, de nem szeretnénk átlépni a szpojlerezés vékonyka határmezsgyéjén, a boldog tudatlanságtól lesz csak igazán megható és megrázó ez a történet, ami néha nem felejt el játékos üzemmódba váltani, ha egy kicsit már túl sok kezd lenni a rosszból. Szinte hihetetlen, de ez majdhogynem mindenki első filmje, az apa, azaz Dwight Henry sem állt még kamerák előtt, erre tessék, egy újabb tökéletes alakítást hozott gyakorlatilag a semmiből. Abból a vízből, amit ők ittak, mi is kérnénk.

A messzi dél vadjai súlyos dráma, amit mindenkinek érdemes látnia, de nem lesz közönségfilm belőle, még a több Oscar-jelölés ellenére sem. Azok, akik szeretnek meglepődni és meghatódni, nyugodtan szánják rá azt a másfél órát. Szívfacsaró és kikészít, de erős, mint egy jégbe fagyott ősi állat.