Thom Yorke nem nagyon tud elrugaszkodni a megszokott hangképleteitől. Még akkor sem, ha éppen szupergruppban zenél.
Nagyon jó kérdés, hogy akkor most mi is tulajdonképpen ez a lemez. Mert sokadik hallgatásra is olyan, mint az utóbbi évek Radiohead-lemezei (beleértve Thom York szólóalbumát is), és hogy őszinték legyünk, ha nem lennénk tudatában annak, hogy a lemezen a Red Hot Chili Peppers Flea-je, valamint a producer-istenség, Nigel Godrich is itt zenél, azt mondanánk, ez bizony Yorke új szólólemeze, vagy zenekarának új albuma, tökmindegy.
Az Amok tipikus újvonalas Radiohead-album lett, ami furcsa, hiszen Godrich és Flea egyénisége egyáltalán nem hallatszik meg a dalokon. Valahol baj ez, mert így továbbra is szólólemezként tudunk hivatkozni az Amok-ra, de mosolyra is fakaszt, mert a korong még így is egy fokkal jobb, mint az utolsó Radiohead-vállalás, a The King of Limbs, ami sokkal inkább hatott öncélú hangorkánként a hallgató számára, mint teljes értékű albumként. Kérdés azonban, mit szólnánk hozzá, ha mindez Yorke anyazenekarának diszkográfiáját gazdagítaná. Talán csalódottak lennénk, de csak egy kicsit.
