Iszonyú hosszadalmas küzdelem után végre tényleg mozikba került a The New Mutants. Most már bárki láthatja, hogy kár volt harcolni érte.
Mozi ennyit még nem szívott azzal, hogy bemutathassák. Josh Boone képregényfilmje a fiatal mutánsokról már az első tesztvetítésén elvérzett, aztán folyamatos újraforgatásokkal és újratervezésekkel próbálták menteni a menthetőt, és amikor végre bemutathatták volna, megérkezett a jó öreg Covid, és mindent elhalasztottak. Az új mutánsok viszont csak nem akartak még messzebb repülni, úgyhogy lesz, ami lesz alapon belőtték magukat augusztus végére - ősz elejére, bőven a Tenet tarolása mellé.
A végeredményt látva az ember már csak röhögni tud az egészen. Ezek a mutánsok ugyanis jobban jártak volna, ha a streamet választják, úgy talán kevésbé lenne kellemetlen ez az ügy. Az erősen horrorra fazonírozott X-Men-sztoriban van ugyan szufla, de a film túl sok kérdést vet fel ahelyett, hogy az ember szépen rettegne egy nagy popcornnal a kezében a fiúk-lányok sorsáért.
A történet középpontjában egy fiatal lány, Danielle áll, aki apjával egy fura valami elől menekül, majd elájul, aztán egy ismeretlen helyen ébred. Ez a hely egy olyan intézmény, ahol különleges képességű fiatalokat kezelnek, és isten tudja, miért (nyilván költségvetési okokból), ebben az óriási hodályban mindössze öt fiatal és egy doktornő lakik. Dr. Reyes közli Danielle-lel, hogy ő bizony mutáns, és extra képességekkel rendelkezik azon kívül, hogy minden helyzetben riadtan néz, de hogy kiderüljön, mi ez, arra nyilván elég sokáig kell várni.
A sztori dinamikáját a karakterek közti kapcsolatnak kellene adnia, de olyan felületesen lett felskiccelve a csapatdinamika, hogy az már-már szégyenletes.
Pedig a karakterek drámái működőképesek lennének, ezeknek a tiniknek ugyanis súlyos dolgokkal kellett szembenézniük, és aztán egy idő után nekünk is szembe kell néznünk ezekkel a súlyos dolgokkal, amelyek nem túl izmos CGI-megvalósítást kaptak.
Persze hogy semmi sem az, aminek látszik, és persze hogy a csapatnak össze kell tartania, ha meg akar menekülni, de nem túl jó hír, hogy minden csak úgy sitty-sutty megtörténik, egy jó ijesztgetésért pedig képesek történetfolyamokat megszakítani csak úgy, mert haladni kell, és ha nem ijed meg elégszer a néző, akkor a végén még horkolni fog a teremben, és az kinek jó?!
Az új mutánsok egyébként néhol tényleg ijesztő, bár a lényegi jumpscare-eit már ellőtte a trailereiben, mint ahogy nagyjából mindent, ami érdekes ebben a filmben, így meglepődni már nagyon nehéz azon, hogy mi jön. Az ember igazából azért izgul végig, hogy legalább nézhető legyen, ha már ennyit vártunk rá (eredetileg 2018. áprilisában lett volna a premier), és ha a jó oldalát nézzük, akkor igen, valóban nézhető. Csak éppen nem jó.
Nem jó, mert olyan, mintha valószínűtlenül rohanna. Mintha túl üres lenne. Mintha néha magára találna, és komoly drámát igyekezne varrni az egyébként remek színészei nyakába, de aztán áh, nem, ez mégiscsak egy tinihorror, úgyhogy kanyarodjunk vissza az eredeti tervhez.
Mintha lenne koncepciója és íve, de aztán hirtelen sutba dobja egy kis CGI-horrorért.
Aztán a végén darabjaira hullik, és bár tényleg nem nézhetetlen, egyáltalán nem fogod érteni, miért volt olyan fontos ez a film a stúdiónak, hogy nem tudta átengedni egy streamszolgáltatónak.
Az új mutánsoknak Netflixen lett volna a helye. Egy álmos délutánon kétszeri belealvással megnézhető lenne, aztán simán elfelejtenénk. Így viszont, hogy az ember kétszer meggondolja, elmenjen-e moziba, kicsit dühítő. Már most látszik, hogy anyagi bukta lesz, és teljesen biztos, hogy nem lesz belőle új franchise az X-Men mellett. Pedig láthatóan annak szánták. Mindegy is, most már mindenki kipipálhatja, aki több mint két éve várt rá.