Nagyon el vagyunk mostanában kényeztetve képregényfronton, sorban jönnek az olyan remek kötetek, mint például a Marvel Kapitány, ami még a filmnél is sokkal szórakoztatóbb volt (mondjuk ez nem feltétlenül jelent semmit), most pedig egymás után három Thanos-kötet jelent meg, és egyik jobb, mint a másik. Csak éppen nem lesz egyszerű elolvasni őket, mert mindhárom könyv elég tömény.

A Mega Marvel: Thanos, a Végtelen hatalom és a Thanos győz ráadásul tulajdonképpen egyben értelmezhető, az első kettő szorosan összefügg, a harmadik viszont egy érdekes értelmezése Thanos munkásságának, de ettől még nem kevésbé fasza. De mik is ezek? A Bosszúállók 3-4 rajzolt formában?

Igen is, meg nem is. Az alapsztorit mindenképpen innen vette a Marvel filmes univerzuma, de azon kívül, hogy Thanos nekilódul, mert meg akarja szerezni a Végtelen Köveket, nagyjából semmi sem ugyanaz a könyvekben, mint a filmekben, ráadásul nem is egyszerűbb, olyan, mintha irdatlan mennyiségű infót és karaktert nyomnának le a torkodon, de különösebben nem panaszkodsz miatta.

Thanosnak itt teljesen más motivációi vannak, ő a Halál Úrnőjét akarja lenyűgözni, aki örök szerelmeként hűvösködik az antihőssel, aki ha összeszedné a köveket, és ezzel istenné válna, akkor talán végre méltó lenne hozzá, és végre szárba szökkenne a románc. Na ez egészen konkrétan kimaradt a filmekből, pedig Thanos motivációja mindvégig a Halál Úrnője és a szerelem, de azért itt is megvan a világ megmentése érdekében a fél világ kiirtása-motívum, csak éppen ez a terv így kap némi gellert, meg amúgy az egész sztori is, hiszen Thanosnak itt nem feltétlenül a Bosszúállók az ellenfelei.

Hanem az Ezüst Utazó. Tőle indul ki az egész, és tulajdonképpen az ő és Thanos küzdelmét mutatja be, amelybe bele-beleavatkoznak más szuperlények is. Thanos egy kicsit árnyaltabb karakter a képregényekben, ami egyébként a filmekben is egy icipicit megjelenik, képes nagyon logikusan gondolkodni, és komoly gondolatokkal bombázni az olvasót, ráadásul rettenetesen okosan játssza ki az ellenfeleit, ha arra van szükség, így nem csak azért nem lehet legyőzni, mert túl erős, hanem mert túl eszes is.

A második kötet, a Végtelen hatalom nagyjából a képregények Végjátéka, Thanos itt már isten, akit valamilyen módon le kellene, hogy győzzön az Ezüst Utazó, hiszen elvileg tőle fél a leginkább, de van itt még egy alak, aki nagyon fontos a győzelemhez, aki nem jelent meg a filmekben, ő Adam Warlock, akit már isten bizony nehéz lett volna belepasszírozni a mozis harmadik és negyedik részbe, mert már így is annyi szereplő volt a filmekben, hogy egy kisváros lakosságát is kitették volna.

Fura, de még ehhez képest is kaotikusabb és zsúfoltabb a két képregény, jönnek-mennek a szereplők, csak úgy záporoznak a történések a gyönyörű rajzokon, majd jön a Thanos győz, ami megint csavar egyet a koncepción, és mindezt olyan vizualitással teszi, hogy az embernek néhány kép örökre beég a retinájába.

A Thanos győzben a fő-antihőst a mindenhatósága kellős közepén meglátogatja az ultralaza Szellemlovas, és elrángatja őt a jövőbe, ahol egy furcsa alak a segítségét kéri. Thanosnak szembesülnie kell azzal, hogy mit okoz a győzelme, aztán teljes őrület, ami történik, de másképp és más tempóban, egy kicsit könnyedebben mint az előző két kötetben.

Mindhárom képregény beszerezhető magyarul, a Mega Marvelen puhafedeles, a Végtelen hatalom és a Thanos győz keményfedeles kiadásban a Kingpintől és a Fumaxtól, ha bírtad Thanost a moziban, akkor nem kell mondani, mennyire kötelező mindhárom kötet. Nagyon más, mint a filmek, de látszik, hogy bizonyos pontokon azért merítettek innen a mozikhoz is, de így is van ez jól, mert így legalább egy újabb sztorin keresztül lehet velünk Thanos, ami sokszor sokkal őrültebb történéseken, és minden esetben kifejezetten gyönyörű rajzokon keresztül vezet.