Mi sem természetesebb annál, mint ilyen szériát csinálni, gondolja az ember, amikor nézi a Barry-t, hiszen annyira klappol benne minden, s Haderék annyira frappánsan töltötték meg az első évad 8 részét, mintha minden sarkon olyan fickók áldogálnának a tévében, mint ez a tengerészgyalogosból lett hitman, aki betéved egy hollywoodi színészkurzusra, s megpróbálja új szenvedélyét összeegyeztetni igencsak kockázatos addigi életével, s az azzal járó... Mikkel is? Ja, veszélyekkel! Másból se áll az élete – mondjuk, sótlan tekintetén ez az esetek többségében kicsit sem látszik.

Ja, hát egyfelől nincs ebben semmi fura, hisz a legtöbb karrierre vágyó színészecskének van munkája, ismerjük a sztorikat: kávét főznek, felszolgálnak, és így tovább. Barry meg bérgyilkos. Nagy cucc. Nagy cucc, bizony, pont ezért nagy cucc, mert egyfelől tényleg vicces kiindulópont ez, másrészt meg e sorozatnak ugyan komikus alaphelyzete és figurái vannak, de magából nem csinál viccet. Hülyét pláne nem.

A kérdés az összes zseniális karakterrel együtt (és néhányszor ellenére) ugyanis korántsem az, hogy mennyit lehet röhögni az idióta maffiózókon (sokat), s mennyire megmosolygatóan szerethető a színésztanár (nagyon), mennyire érdekes a szerelmi szál (fogjuk rá), hanem csakis az, hogy Bill Hader mennyire képes minket közel húzni egy olyan pacákhoz, akit tulajdonképpen el kellene engednünk. Ítélnünk. Nagyon.

Lebukik, vagy nem bukik le? Hogyan tudja kettéválasztani a két világot? Az egyikben esetlenül, gátlásosan mozog, a másikban igazi csúcsragadozó. Skizofrén helyzet, de Haderék nem félnek tőle, Barrytől, meg semmitől sem, s úgy mozgatják a szálakat, úgy építik fel Barry jellemét, mint akik pontosan tudják, mit akarnak. Nyilván tudják is: olyan tévésorozat csinálni, amelyik nem fontoskodik, egyszerűen csak nagyon jó. Működik. Eteti a nézővel az epizódjait.

A Barry az a folytatásos produkció, amelyhez hasonlók akkor készültek az HBO-n (is), amikor még nem nagyot durrantani akartak a kreátorok, hanem elmesélni egy számukra érdekes történetet. Nem érezhető rajta méricskélés, vágyódás a nagy nézettség után. Csak az, hogy a készítők meg vannak győződve arról, hogy amit csinálnak: minőség, heti szűk félórában. És ezzel jelen esetben eszünk ágában sincs vitatkozni.

Kérdésünk is csak annyi: mikor jön már a második évad?