Ha hiányzik egy jó True Detective-évad, és azt sem bánod, ha tulajdonképpen olyan hosszúságú, mint egy masszívabb film, akkor azonnal nézd a Dest az HBO GO-n.
Az azért valahol vicces, hogy míg a True Detective az első évad minőségét egyszer sem volt képes megugrani, jöttek a britek, és mindössze három részben megmutatták, hogyan lehet ezt jól csinálni. Kicsit keverték a formulát a Mindhunterrel, mindezt azért, hogy elmeséljenek egy igaz történetet, ami még úgy is borzalmas, hogy magukat a rettenetes gyilkosságokat sosem mutatják meg.
A Des egy sötét minisorozat, ami megtörtént eseményt dolgoz fel. 1983-ban a rendőrség azért érkezett ki Dennis Nilsen házához, mert a férfi csatornájának kitisztítása után emberi maradványok kerültek elő. Hamar kiderül, hogy Dennis, vagy ahogy mindenki hívja, Des egy sorozatgyilkos, akinek esze ágában sincs tagadni a történteket, 15 gyilkosságot vall be, az áldozatok neveire azonban nem emlékszik. A rendőrségnek még úgy is meggyűlik a baja az esettel, hogy Des segítőkész, és elmond mindent, amit csak tud.
Egyrészt azért, mert Des nagyon is műveltnek és közvetlennek tűnik ahhoz képest, hogy éjszakánként levágott emberei fejeket forral nagy lábasokban, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog, másrészt azért, mert senki sem érti, hogyan csinálhatta mindezt a radar alatt. Desről ugyanis senki sem érdeklődött, nagyjából azt csinált, amit akart, és tulajdonképpen pont azért is gyilkolt, hogy társasága legyen. Csak aztán lett egy jobb ötlete.
Ez a faszi ugyanis minden egyes alkalommal olyan férfiakat vitt fel a lakására, akik mit sem sejtve akartak még vele inni valamit, és dumálni, esetleg szexre vágytak, és bár volt, aki megkapta, Des nem feküdt le mindegyikükkel, bár a szexuális orientációja rendben lett volna hozzá. Volt, hogy szimplán csak társaságra vágyott. Egyedül volt. Egyedül hagyták. És itt lép be a képbe a társadalom felelőssége.
A társadalom ugyanis olyan szürke emberként értékelte Dest, hogy nem tudott, nem is akart vele mit kezdeni, magára hagyta, ő pedig gyerekkori traumáit felerősítve egyszer csak megkattant, bár maga sem tudja, hogyan. Teljesen józan, teljesen magánál van, képes értelmes gondolkodásra, de mégis ott van benne egy szörny, aki időről időre előkerül.
A sorozat nem csak azért ijesztő, mert felmerül az emberben, hogy hány ilyen ember élhet a környezetünkben, hanem azért is, mert a Dest alakító David Tennant, és a Jay nyomozót alakító Daniel Mays annyira hatalmasat játszanak, hogy egyetlen pillanatig sem érzed „játéknak” a történéseket, azonnal ott érzed magad a mocsok sűrűjében, és egészen a legvégéig nem is szabadulsz onnan. Sőt, ahogy Jay fogalmaz, már nem is érzed a bűzt. Az már szériatartozék.
A három rész szépen elkülönül egymástól, az elsőben még csak ismerkedsz Desszel, a másodikban megtudsz ezt-azt a motivációiról, a harmadikban pedig jön a tárgyalás, ami persze szinte azonnal bonyolulttá válik annak ellenére is, hogy Des tettei teljesen nyilvánvalóak, elindul a versenyfutás, a rendőrségnek pedig egyáltalán nincs kedve ahhoz, hogy ne a legnagyobb büntetést szabják ki a férfira.
Egész jó ez az ív, mégis marad egy apróbb hiányérzet az emberben a végére. Mert hát azért valljuk be, igen keveset mesél Des múltjáról a sorozat, elmond pár apróbb történést, de ha már az egyik szál arról szól, hogy egy életrajzíró járogat be a gyilkoshoz, meséljen is pár sztorit a múltból, ne csak azt, amit eleve tudunk, hogy hogyan fojtotta meg az áldozatot, majd ásta el a darabjait a kertben.
Pszichológiailag is érdekes dolgokat kapargat, de a mélyére nem tud menni, valószínűleg a játékidő miatt is. Érdekes lett volna többet megtudni a társadalmi helyzetéről, hogy mennyire nem foglalkoznak az emberek egymással, és ez hogyan szül gyilkost, vagy arról, hogyan viszonyul Des a jelenlegi helyzetéhez, hogy mennyire érzi sztárnak magát, és bár kimondja a sorozat a végén, hogy senki nem fogja őt ünnepelni, aminek Des láthatóan nem örül, mintha lenne pár dolog, amit nem merne kimondani a széria.
Vagy csak nem akarja, és ezt is meg lehet érteni. Nem akar szájbarágós lenni, hagy neked is pár nyitott kérdést, amin rágódhatsz hetekig, hónapokig. Fogsz is. David Tennant ezért valószínűleg kap pár díjat, teljesen megérdemelten. Az HBO pedig már megint bebizonyította, hogy inkább kevesebb sorozatot kell hozni (ezt eredetileg az ITV mutatta be Nagy-Britanniában), de azok legyenek olyanok, amiket az ember nehezebben felejt el.