Ha mindig is kipróbáltad volna magad egy nyomozós játékban, a Detectivity csapata szállítja a megoldást. Sokkal izgalmasabb, mint a jól ismert szabadulószobák, hiszen egy valós térben élheted át a történetet, mintha csak egy másik világba csöppentél volna. Hanák Anna, a Detectivity alapítója mesélte el nekünk, hogyan hozta létre ezt a kalandokkal teli világot.
Honnan jött a Detectivity ötlete?
A játék iránti szenvedélyem még a családomból eredeztethető, annak idején ugyanis sokszor szerveztek keretjátékos nomád nyári táborokat a baráti körükkel, és én tulajdonképpen ezekben a táborokban nőttem fel. Nyilván nagy hatással voltak rám, láttam, mennyire fontos lehet a játék, és milyen jó, ha időnként egy másik világba képzelhetjük magunkat. Aztán később angol és film szakra jártam, és talán ezért is tartom fontosnak, hogy történetek is legyenek a játékainkban.
De hogy konkrétabban is válaszoljak: a Detectivity-vel olyan programokat szerettünk volna létrehozni, amikben a játékosok úgy érzik, mintha egy filmbe csöppentek volna.
Szabadulószobákkal kezdtük több mint 10 éve, akkor az érdekelt minket, hogy hogyan lehet egy történetet valós térben a játékosok bevonásával elmesélni. Tehát nem csak a kütyük, a látványos eszközök, a logikai feladványok voltak fontosak, hanem az is, hogy egy kerek sztorit meséljünk el.
Kik állnak a Detectivity neve mögött, hogyan jött létre a csapat?
A Detectivity-t barátaimmal és családtagok segítségével kezdtük el megvalósítani. Mindenki különböző érdeklődésű ember és különböző területen dolgozik, van köztünk író, pszichológus, szociológus, pedagógus, színész, matematikus, közgazdász, jogász. Az operatív részben jelenleg ketten vagyunk, akik az összes kreatív és egyéb feladatot ellátják: én a játékok létrehozásával és koordinálásával foglalkozom, a design, programszervezés, social média pedig Juhos Melánia feladata. A színészek, drámapedagógusok, játékvezetők inkább projektalapon vesznek részt a munkánkban.
Gondolom, a legtöbben azt kérdezik: miben más a Detectivity, mint a jól ismert szabadulószobás játékok?
Egyrészt abban, amit az előbb említettem: fontos, hogy egy kerek történeten belül nyomozzanak a résztvevők. A másik, és ebben azt hiszem, elsők között voltunk: az élő színészi játék, ami mindig része az eseménynek. Gyakran rendezünk programot exkluzív helyszíneken is, a játékosok közben wellnessezhetnek, vagy vacsorázhatnak egy luxusétteremben. De volt már játékunk vonaton, hajón, és rendszeresen járunk kastélyszállóba is. Fontos a helyszín, hogy hányan vesznek részt rajta, mi az esemény célja, kik a résztvevők, és mi köti őket össze egymással. Nagyon gyakran nem előre legyártott játékokat ajánlunk, hanem az esemény ihleti a programunkat, de amikor meglévő játékot valósítunk meg, akkor is hozzáalakítjuk az aktuális eseményhez, és ebben biztosan egyediek vagyunk.
Azt szeretnénk elérni, hogy akik nálunk játszanak, úgy érezzék, a program nekik szól, ők az abszolút főszereplők.
Hogyan, kiknek a segítségével alakítottátok ki a programokat? Milyen téren fontos a szakmai háttér?
Az oktatási vagy társadalmi mondanivalójú játékoknál különböző szervezetekkel, intézményekkel dolgozunk együtt, az ő tapasztalataikat használjuk. Például az MTA kutatásai alapján készített, a szocialista időben játszódó szabadulószobánk évekig nagy népszerűségnek örvendett iskolások, de felnőttek körében is.
Az első szabadulószobát is író és pszichológus barátokkal hoztuk létre: Hegedűs Barbarával és Papp Krisztával. Akkor még nem volt más a piacon, aki történetalapú szabadulószobát csinált volna. Az volt számunkra a legnagyobb kihívás, hogy a történet elemeit tárgyakon, filmeken, dokumentumokon keresztül meséljük el, a díszlettesekkel együtt írtuk a játékot, így a díszlet hatott a történetünkre és fordítva is. Már az első játéknál használtunk interaktív elemeket, amit amúgy hetek alatt raktuk össze, aztán sokat teszteltük, amíg jó nem lett. A második játékhoz már kevesebb időre volt szükség. Az évek alatt megtanultuk, mi az, ami működik, de ha nagyon újszerű játékot alkotunk, még ma is leteszteljük.
Hogyan, milyen fogásokkal lehet a legjobban bevonni a játékosokat?
Mindig máshogy. Akik saját döntésük miatt keresnek meg minket, ők szívesen játszanak, és nincs szükség külön motivációra. Egyébként más módszer kell például egy iskolai osztálynak, mint egy céges csapatépítésnek. Amikor mégis motiválni kell, azt szerintem csak lelkesedéssel és kedvességgel lehet. Hiszünk abban, amit csinálunk, és ezzel tudunk hatni a játékosokra. Emellett úgy gondolom, hogy ha valaki üldögél, iszogat, beszélget, és nem iszonyú aktív folyamatosan, az sem baj. A játékot nem kell erőltetni.
Játszani jó, és ha valakit ez magával ragad, az csodálatos élmény nekünk és a csapatnak is.
Melyik a személyes kedvenc játékod az összes közül?
Nincs egyetlen. Van pár játék, amit nagyon szeretek, különböző okok miatt: pont a változatosság miatt izgalmas ezzel foglalkozni.
- A Meghívás egy gyilkos vacsorára nevű játékot azért szeretem, mert egy sima éttermi céges vacsorát is feldob, és szinte bárhol megtartható, nem zavaró más vendégek számára.
- A Hétvége a kastélyban nagyon összetett és izgalmas, akár kétnapos verzióban is elérhető. Iszonyú nagy munka egy 10-12 fős színészi stábbal dolgozni, de megéri. Mindig kicsit más, menet közben is alakítjuk.
- A Gyilkosok és Detektívek nagyon jól működik akkor is, ha a csapat már fáradt vagy alaposan bevacsorázott. Laza, pörgős és vidám.
Az egyedi, új játékokat is nagyon szeretem. Inspiráló létrehozni egy új programot, ami tökéletesen passzol a játékosok igényéhez. Ha tudjuk, hogy kik játszanak és milyen beállítottságú a csapat, akkor speciálisan nekik szóló elemeket építünk a történetbe, ahogy történt ez a W by Roadster eseményén is. A magazin lapszámbemutató partiján egy olyan nyomozásba csöppentek a vendégek, amelynek elemeit a szálloda különböző tereiben kellett összerakni. Koktélösszetevők után kellett kutatni az alagsori bárban, egy széf számkódját kellett megtudni egy kihallgatás során, és a legvégén megtalált bőrönd is egy extra feladatot rejtett – ezt a játékot minden résztvevő nagyon élvezte.
Mi volt a legemlékezetesebb visszajelzés a játékosoktól?
Nagyon meghat, amikor valaki évekkel ezelőtt járt nálunk, és még emlékszik a játékra. Nemrég egy holland pár írt nekünk, akik több, mint 10 éve voltak nálunk, és rengeteg szabadulószobában jártak már, de a mienk tetszett nekik a legjobban. Az is nagyon jól esik, amikor valaki a játék elején azt mondja, hogy ő nem szereti az ilyesmit, és nem is vesz majd részt, de közben észrevétlenül teljesen belefeledkezik.
Nagyon jó érzés látni, ahogy felnőtt emberek elmélyülnek a játékban, és azt gondolom, fontos is, hogy néha kiszakadjunk a mindennapokból.
Hány játékon vagytok túl, és mit hoz a jövő a Detectivity számára?
Több, mint 10 éve ezzel foglalkozunk, rengeteg típusú programon vagyunk túl. Készítettünk játékot piciknek és nagyoknak, 2 főnek és több száznak. Volt játékunk hajón, vonaton, labirintusban, kastélyban, a Várban, erdőben, mezőn, belvárosban és az ország különböző pontjain. Szerepelt a játékban busz, komp, limuzin, autó, hajó.
Családi eseményekre is hívnak minket: leánybúcsúra, legénybúcsúra, és sok szülinapos rendezvényünk van. Nyáron nyomozós gyerektábort tartunk, ami szintén egyedülálló volt még 10-15 évvel ezelőtt, és különböző oktatási programok is elérhetőek nálunk a diákok számára.
A jövő reményeink szerint sok újdonságot tartogat még számunkra: nem riadunk meg a kihívásoktól, folyton új ötleteken dolgozunk. Szeretnénk egyszer egy kétnapos játékon túlnyúló programot megvalósítani, illetve szívesen készítenék hosszabb utazás keretén belül valamit, esetleg külföldön, egy különleges helyen, például adriai hajóúton vagy tengerparton.
A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a Detectivity. A fotók a W by Roadster partiján készültek.
