A mongolok nagyhírű énektechnikája a kétszólamú hö-mi, azaz torok- vagy dorombénekéről úgy tartják, hogy a természetet utánozza. Lényege, hogy ugyanaz az ember egyszerre két hangon énekel, az egyik hang a hangszalagok összepréselése révén a torok mélyéről tör elő, a másik a szájüregből, amelynek különféle beállításaival – akárcsak a doromb használatakor – az énekes eltérő magasságú, éles, sípoló fejhangot képes megszólaltatni.

Rendkívül nehéz, önkínzásnak is beillő módon elsajátítható technika, beletelhet 4-5 év is, mire sikerül megszólaltatni. Komoly fizikai erőt és összpontosítást igényel, erősen igénybe veszi a rekeszizmot, így jobbára csak erős fizikumú férfiak szórakozása, virtuskodása volt.