A #metoo hasznos vívmányai mellett tavaly már egyre többször kerültek előtérbe a mozgalom túlkapásai is. Egy helyes arányérzékkel rendelkező emberben biztosan felmerült a kérdés, hogy vajon mennyire szabad egy férfit mindenféle vizsgálat nélkül, csak azért tönkretenni, mert valaki azt állította róla, hogy valamikor nem a megfelelő hangnemben szólított meg egy nőt.
Ezt a dolgot egyébként több sztár is pedzegette, köztük Brigitte Bardot, Matt Damon vagy Liam Neeson, de a #metoo legkeményebb hónapjaiban annyira nem volt divat a józanság szaván szólni, hogy ők már csak azért majdnem páriák lettek, mert véleményt nyilvánítottak a témában. Ők inkább gyorsan visszavonulót fújtak, és befogták a szájukat, különösen a férfiak, hiszen nekik ebben az ügyben nem osztottak lapot, csak akkor, ha tapsoltak a lassan már boszorkányüldözésre hajazó eseményeket látva.
Mivel a közvélemény nem volt kíváncsi a bizonyítékokra, nem mérlegelt és az ártatlanság vélelmét is megtagadta a megvádolt férfiaktól, ezért épp itt volt az ideje, hogy végre az igazságszolgáltatás is szóhoz jusson. Ez a tegnapi napon meg is történt, amikor a párizsi büntetőbíróság rágalmazás miatt pénzbüntetésre ítélte Sandra Muller újságírót, aki gyakorlatilag a francia #metoo mozgalom vezéralakja lett, amikor elindította az Add ki a disznód! jelentésű hashtaget (franciául #balancetonporc), amivel arra biztatta a nőket, hogy nevezzék meg azokat a férfiakat, akik zaklatták őket a munkahelyükön.
A munkahelyi zaklatás persze nem olyasmi, amire legyinteni kellene, de a közösségi médiában megbélyegző hashtaggel történő vádaskodás nem feltétlenül a helyes módja az ilyen esetek kezelésének.
Ezt az eljáró bíróság is így gondolhatta, ugyanis 15 ezer eurós kártérítés megfizetésére kötelezte Mullert, amiért az a mozgalmat elindító Twitter-bejegyzésében zaklatójaként és disznóként nevezett meg egy férfit. Az újságírónak a határozat szerint meg kell fizetnie továbbá az 5 ezer eurós perköltséget, valamint törölnie kell az ominózus posztot, az ítéletet pedig közzé kell tennie a Twitter-oldalán.
Az újságírónő a kiállásra biztató posztot 2017. október 13-án tette közzé a következő szöveggel: „#addkiadisznód !! te is írj le a név és a részletek megadásával egy olyan szexuális zaklatást, amely a munkád közben ért! Várlak titeket.”. Majd néhány órával később előjött a saját sztorijával, ami a következő volt: „Nagy melleid vannak. Pont az esetem vagy. Egész éjszaka ki foglak elégíteni. Eric Brion, az Equidia volt főnöke”.
Eric Brion pedig egy szót sem tagadott az egészből. Saját bevallása szerint is pontosan ezt mondta Mullernek 2012-ben a cannes-i fesztiválon, ahol mindketten hivatalos minőségben voltak jelen. Azt is elmondta azonban, hogy Muller véleménye szerint igaztalanul állította őt be szexuális ragadozóként, tönkretéve ezzel a karrierjét, társadalmi elszigeteltségbe taszítva őt. A poszt megjelenése után a férfi megjelentetett egy cikket a Le Monde-ban, amiben leírta, hogy valóban illetlenül viselkedett, de a dolog nem ismétlődött meg és utólag elnézést kért az érintettől. Az eset körülményeiről azt is leírta, hogy a szexuális ajánlat egy koktélpartin hangzott el, késő este, ahol a résztvevők alkoholt is fogyasztottak. Azt írta, megtetszett neki a nő, és ezt valóban nem megfelelő módon közölte vele.
Le kell szögezni, hogy tényleg nem szép dolog, ha valaki ilyesmit mond egy nőnek, az azonban már megint véleményes, hogy a meggondolatlan bunkóság milyen retorziót érdemel. A #metoo-érában ugyanis ennek a sztorinak a kiteregetése nem egyenlő azzal, hogy a férfit a türhősége miatt itallal arcon öntik, esetleg felpofozzák, hanem olyan következményekkel járhat, ami kihatással lehet az illető egzisztenciájára is.
A tárgyaláson Brion ügyvédei a férfi „flörtöléshez való jogát” védték, míg Muller védője azzal érvelt, hogy védence posztja a szólásszabadságot védő jogi rendelkezések védelme alá esik.
A bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a férfi szavai nem tekinthetők szexuális zaklatásnak, mivel a zaklatás több alkalmat, vagy „súlyos nyomásgyakorlást” feltételez. Ezen kívül a poszt nem tekinthető jóhiszeműnek, mivel nem rendelkezett „elégséges tárgyi alappal” és a benne megfogalmazott vádakat Muller semmilyen formában nem támasztotta alá. A bíróság azt is kifejtette, hogy a disznó kifejezés túllépi a véleménynyilvánítás szabadságának elfogadható határait, így a poszt személyes támadásként értékelhető.
Muller természetesen nem fogadta el az ítéletet, annak közlése után azonnal fellebbezéssel élt. Közölte, hogy harcolni fog azért, hogy az igazságszolgáltatásnak „felnyíljon a szeme”, és hogy a történteket ő annak ellenére is győzelemként értékeli, hogy ezúttal elmarasztalták.
A bíróság határozata már csak azért is érdekes, mert ezúttal a jog és a ráció mondott ítéletet egy olyan eset felett, melyhez hasonló ügyekbe hónapokkal ezelőtt még úgy buktak bele férfiak, hogy gyakorlatilag meg sem hallgatta őket senki.
Az ő ítéletükhöz a legtöbb esetben elég volt egy divatos hashtag és egy állítás valakitől, egy valamikor történt valamiről.
(via)