A kaiju eiga, azaz a japán szörnyfilm műfaja 1954-ben született, amikor Ishiro Honda leforgatta élete főművét, a Godzillát (japánul: Gojira). A film akkori mércével mérve nemcsak rendkívül látványos volt, de torkon ragadta a japán társadalom atomkatasztrófákkal kapcsolatos tudalatti félelmeit is.
A Gojirának tehát jó oka volt arra, hogy létrejöjjön, de ami ezután következett, arra senki nem lehetett felkészülve. A film sikere egy rakás folytatást generált, aztán a dolgok kicsúsztak az ellenőrzés alól, és valami elképesztő ámokfutás kezdődött a japán vásznakon, majd később a képernyőkön.
A Godzilla után tömött sorokban jöttek a gagyinál is gagyibb szörnyek. Sokszor a dilettáns alkotók még arra sem vették a fáradtságot, hogy kidolgozzanak valami emészthető koncepciót, látszólag elég volt nekik, ha latexbe öltöztették a színészt, a fejére meg húztak egy vödröt, amit előtte lefújtak purhabbal.
Itt egy csokor ezekből a válogatott borzalmakból. Készülj fel, mert lesz köztük néhány valóban elvetemült példány! Így hirtelen nem is tudjuk, melyiket emeljük ki. A medúzaember, a vaginaszemű szörny, a gonosz Süsü és a hínárember is megérnének egy-egy külön cikket.
