Több mint negyven éve történt, de még mindig nehéz elhinni: első nyugati rocksztárként Elton John nyolc koncertet adott a Szovjetunióban, és még azt is megtehette, hogy miután megkérték, az egyik dalt hagyja ki, utoljára mindig azt énekelte el. Rocktörténeti és világpolitikai visszatekintés 1979 májusába.
Nálunk is fellépett a Queen 1986-ban, de az ugye jó néhány évvel későbbre esett, addigra puhult a rendszer, másrészt Magyarország lazább hely volt a Szovjetuniónál. Aki viszont élt ’86 Magyarországán, és volt már annyi idős, hogy emlékezzen is a Queen-őrületre, könnyebben elképzelheti, mekkora szenzáció lehetett Elton John szovjet turnéja. Nem ő volt az első nyugati világsztár a CCCP-ben – Cliff Richard és a Boney M. is megelőzte –, de ő számított az első nemzetközi rocksztárnak, aki ráadásul rögtön nyolc koncertet adott Szovjetunió-szerte. Aligha a véletlen műve, hogy a három nemzetközi sztár egyike sem amerikai volt.
Gondolhatnánk, hogy a hidegháborúban minimum a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkári és a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöki posztját egyszerre betöltő Brezsnyevnek, és az éppen 1979 májusában hivatalba lépő Margaret Thatchernek vagy elődjének, James Callaghannek, az Egyesült Királyság miniszterelnökének kellett egyeztetnie egy tömegrajongást kiváltó, extravagánsan öltözködő, vállaltan homoszexuális, Keletről nézve súlyosan deviáns viselkedésű és életű sztár nyilvános fellépéséről a Szovjetunió fővárosában és második legnagyobb városában. Ehhez képest meglepően egyszerűen ment a dolog – legalábbis a feljegyzések szerint.
Elton John menedzsere és korábbi élettársa, John Reid kérvényt nyújtott be a londoni szovjet nagykövetséghez, hogy a rocksztár szeretne fellépni a Szovjetunióban, a nagykövetség egyik kulturális munkatársa meghallgatta az április 17-i oxfordi koncertjét. Nagyon tetszett neki, és mivel se a zene, se a szöveg nem sértette a szovjet ideológiát, ezért meghívta tíz-tíz moszkvai és leningrádi (ma: Szentpétervár) koncertre, végül négy-négyben megegyeztek. Az ezerdolláros fellépési díj nevetségesen alacsony volt, de ez a turné nem erről szólt.
„Nem pénzt keresni jöttem ide. Ha pénzt akarok keresni, az USA-ba megyek”
– mondta a turnén forgatott, To Russia... with Elton című dokumentumfilmben. A Szovjetunió pedig aligha kaphatott volna jobb reklámot az 1980-as moszkvai nyári olimpia előtt.
A koncertre óriási volt a kereslet, a nyolcrubeles jegyeket pedig egy munkás is megengedhette magának. Mégis óriási szerencse, de leginkább pártkapcsolat vagy a feketepiacon kifizetett sokszoros összeg kellett ahhoz, hogy valaki élőben láthassa a világsztárt. A leningrádi Nagy Október Koncertterem is csak 3800 férőhelyes volt, a moszkvai Rosszija Színház Koncertterem még kisebb, a jegyek kilencven százaléka pedig magas rangú pártfunkcionáriusokhoz, katonákhoz, diplomatákhoz került.
Elton John édesanyjával és csapatával 1979. május 20-án landolt Moszkvában, onnan éjjel vonatoztak át Leningrádba, a felszerelés közvetlenül oda érkezett kamionokon, Európán keresztül. 21-én tartotta meg az első koncertjét, amelyet a közönség egy rockkoncerthez, főleg egy ilyen különlegeshez képest visszafogottan hallgatott – egészen az utolsó számig, a Crazy Water-ig. Akkor sok fejes elhagyta a termet, a civil közönség pedig előrenyomult, és a ráadásszámok alatt énekeltek, táncoltak, ami a vasfüggönynek azon a felén szokatlan, és a rendszerre potenciálisan veszélyes magatartás volt. A The New York Times tudósítója szerint a „rendőrök és más szovjet tisztviselők tehetetlenek voltak”.
Ekkora kockázat nem fért bele, ezért megkérték Eltont, hogy a többi koncert halkabb legyen, kicsit kevésbé energikusan zongorázzon, a Bennie and the Jets alatt ne rugdossa a székét, és legfőképp ne játssza el a Back in the USSR című Beatles-feldolgozást.
Elton változtatott is: a többi hét koncertjét a Back in the USSR-ral zárta.
Ezzel nem tudott mit kezdeni az államvezetés, a közönséggel viszont igen, ezért a második koncerten már visszaültették azokat a nézőket, akik felállással vagy táncolással próbáltak véteni a szigorú szocialista rend ellen.
Május 25-én, Moszkvában folytatódott a turné, a napi egy koncert mellett jutott idő megtekinteni egy olimpiai stadiont, egy CSZKA Moszkva–Dinamo Minszk-meccset és egy őrségváltást a Lenin-mauzóleumnál, ami után Elton a sajtónak szánt beszédében szólalt fel a sportban jellemző megkülönböztetés ellen, aminek a bőrszín, az eltérő társadalmi osztály vagy szexuális irányultság az alapja. A tolmács utóbbit nem fordította, a Szovjetunióban a homoszexualitás is olyan volt, mint a bűnözés: ha nem beszéltek róla, nem létezett.
A turné 28-i zárókoncertjét a BBC Európa-szerte élőben közvetítette, megteremtve ezzel az első sztereó műholdas összeköttetést a Szovjetunió és a Nyugat között. Hasonló történelmi esemény, hogy Elton John kisebb fegyelemsértései ellenére – mint például a Back in the USSR eljátszása a tiltás ellenére, és a Téli Palota egyeztetett meglátogatásának lemondása másnaposság miatt – a szovjet állami Melodija lemezkiadó engedélyt kapott az 1978-as A Single Man című album kiadására is, így ez lett az első hivatalosan kiadott nyugati popalbum.
(Fotók: Getty Images. A nyitókép nem a Szovjetunióban készült, pedig biztos tetszett volna az elvtársaknak a sapka)
