Ezért kár volt Schwarzeneggernek visszatérnie – Erőnek erejével-kritika

Vannak azok a filmek, amelyeknek már akkor is tudod az összes sorát, ha először látod. Arnold papa új mozija pontosan ilyen, és ez nem jó hír.

Pedig mi tényleg szeretni akartuk Schwarzenegger visszatérését, még akkor is, ha tisztában voltunk vele, hogy egy Steven Seagal-film ésszerűségével megírt forgatókönyvből készült, és benne van Johnny Knoxville is. Ennél még az is jobb ómen, ha olyan házat veszünk, amelyben egy lenőtt hajú kislány játszadozik minden éjszaka a babáival és az idegeinkkel.

Nos, az Erőnek erejével-t csak az menti meg, hogy Schwarzenegger a főszereplője, és hogy nem veszi teljesen komolyan magát, de még így is túl sokat fog röhögni az ember, annak ellenére, hogy a filmet nem szánták ennyire térdcsapkodósan viccesnek. Örülünk, hogy a Governator visszatért, örülünk, hogy azt teszi, amihez ért, csúnyán néz és lő, de a forgatókönyv butaságára egyszerűen nincsenek szavak, mintha egy erősen begombázott éjszakán rakták volna össze, olyan hihetetlen fordulatokkal, amelyektől még az is túl sokszor horkan majd fel muhaházva, aki egy időben csak és kizárólag Michael Dudikoff C kategóriás filmjeit volt hajlandó kivenni a tékából.

Schwarzenegger vén seriff, erre alapoz a sztori, de mégis olyan keménységgel megy neki a szökött mexikói maffiavezérnek, mint a fiatalok. A papa azonban már nem tud futni sem, úgy szalad fel egy egyszerű lépcsőn, hogy inkább leültetnénk és ráterítenénk egy pokrócot, nemhogy fegyvert adnánk a kezébe. De ez még a legkevesebb. A szkript ugyanis fogta az összes régi B akciófilmes klisét, és nagy masszába gyúrta őket: kiégett, egykori csúcsrendőr, szökött maffiavezér, nagy fegyverek, autós üldözés (sportautókkal a kukoricásban, hát persze!), városi lövöldözés, jó csaj, „adjátok ide a rakétavetőt”, „a becsületem nem engedi, hogy te győzz” stb, stb, stb. Mondj te is egy régi akciófilmes klisét. Garantáljuk, hogy látni fogod a moziban!

Ettől még lehetne jó a film, ha nyíltan vállalná, hogy vicc az egész. De sajnos nem erről van szó. Néhol ugyan kikacsint a nézőre (amikor pl. Schwarzi felveszi a szemüvegét), és mond egy-egy valóban jó beszólást, de aztán kínossá válik, és elkezdesz számon kérni néhány apróságot, majd megkérdezed, hogy bizonyos fordulatokat mi indokol. A válasz: semmi. De minden B filmben lennie kell egy nagy lövöldözésnek, bosszúnak, vérnek, egy jó csajnak, egy jó kocsinak, egy üvegen átugrásnak, egy autósüldözésnek és egy ökölharcnak, még akkor is, ha egyik motívum sem illik a produkció sztorijához.

Mondjuk ki nyíltan, Schwarzenegger öreg. Ettől még állhatna jól neki az akcióhős szerep, de érezhetően feszülnek az izmok és csikorognak a fogak már a legegyszerűbb mozdulatok közben is. A forgatókönyv pocsék. Egy poénnak jó, de ezt a filmet már nagyon-nagyon sokszor láttad a videotékák hőskorában, és nem biztos, hogy meg akarod nézni újra. Szeretjük mi a retró-akciófilmeket, de ennyire hülyék azért nem vagyunk. Komolynak vicc, viccnek komoly. A régi rajongóknak viszont talán elég lesz a boldogsághoz.