Gina Gershon idén ünnepelte 61. születésnapját, és aki nem tudja, kiről van szó, annak mondjuk, hogy a még most is kellemes megjelenésű hölgy harminc évvel ezelőtt egy igazi szexbomba volt, aki több filmben is megmutatta magát meztelenül.
Először persze azt kell tisztáznunk, mit keres Gershon a Premierlány rovatban. A nálunk a héten bemutatkozó slasher, a Hullaadás apropóján lehet most szerencsénk a hölgyhöz, aki Eli Roth filmjében viszonylag korán meghal, de a cselekmény szempontjából mégis övé az egyik legfontosabb szerep. A film nálunk a lehető legdurvább korhatár-besorolást kapta, azaz kizárólag felnőttek számára ajánlott, ami egyúttal azt is jelenti, hogy csak este tíz után vetíthetik a mozik.
A kritikák alapján még így is megérheti a mozijegy árát azoknak a nézőknek, akik egy vérgőzös, vicces, felhőtlen gyilkolászásra szeretnének beülni ebben a fogvacogtató hidegben.
Gershon filmográfiája színésznőként nem kevesebb mint százötvenhárom címet számlál, ami egészen komoly szám, még úgy is, hogy ebbe beleszámolták azokat a szerepeit is, melyekben a háttérben játszott a szemnek kellemes biodíszletet, vagy csak a hangjával emelte az alkotás színvonalát.
A lista legkorábbi olyan tagja, melynek címe egy átlagos érdeklődésű filmbarát számára is ismerős lehet, John Hughes Álmodj rózsaszínt című mozija 1986-ból, de az áttörést '88 hozta meg a számára, amikor olyan közönségsikerekben kapott szöveges szerepet, mint a Koktél című Tom Cruise-klasszikus, vagy a Vörös zsaru című Schwarzenegger-mozi, mely már csak azért is népszerű nálunk, mert a film nyitányát a budapesti Rudas fürdőben vették fel, és több magyar színész is felbukkan benne orosz maffiózóként.
Gina a kilencvenes években került a legközelebb az A-listához, bár igazából soha nem léphetett be a legnagyobb sztárok közé. A Melrose Place miatt egy egész generáció ismerte meg a nevét, közben pedig beestek neki olyan szerepek is, melyek már cikksorozatunk szempontjából is komoly relevanciával bírnak.
Paul Verhoeven rendező és Joe Eszterhas forgatókönyvíró Showgirls című mozija 1995-ben az év csalódása volt. Ez a két művész hozta össze három évvel korábban az Elemi ösztön című kasszasikert, így kisebb csodát vártak tőlük, a Showgirls azonban sekélyes, unalmas mozi lett, ami legalább tele volt meztelenséggel, és ebből a főszereplő Elizabeth Berkley és Gershon is alaposan kivették a részüket.
Kis kitekintés, hiszen ebben a jelenetben Gershon pont nem szerepel, de Berkley miatt azért érdemes elkalandozni erre a fél percre:
Gershon és Berkley között már a Showgirls sztorijában is volt leszbikus szál, de ez még nem volt annyira látványos, ami miatt a cikk megérdemelte volna a címét. Egy évvel később azonban jött a Fülledtség, amelyben Gina már ágyjelenetben is szerepelt partnernőjével, ráadásul egy olyan filmben, amit már nem csak a kivillanó szexi idomok miatt érdemes megnézni.
A filmet a három évvel később a Mátrix című mozival világsikert behúzó Wachowski (akkor még) fivérek (ma már nővérek) rendezték, melynek sztorija egy gengszter nőjéről szól, aki szerelmi viszonyba keveredik a vízvezeték-szerelővel. Ha azt is elmondjuk, hogy az előbbit Jennifer Tilly, az utóbbit pedig Gershon játszotta, egyből izgalmasabb a történet.
Nem kell elképzelned, hogy nézhetett ki a szerelem beteljesülése, mert már mutatjuk is:
A csütörtöktől nézhető Hullaadás című horrorban erotika már nem sok van, főleg nem Gershontól, helyette annyi vér folyik, hogy akinek ettől megy fel a pulzusa, jobban teszi, ha befizet a menetre.
Ez is érdekelhet: