Nem kell aggódni, a Player továbbra is politikamentes marad, ahhoz azonban mindenképpen hozzá szeretnénk szólni, hogy az egyik kedvenc filmünk néhány napja egészen hajmeresztő kontextusban forog közszájon. Tegyük tisztába a dolgokat!
Chuck Palahniuk Harcosok klubja című regénye már önmagában remek munka, de azt, hogy gyökeret verhetett a kollektív tudatban, David Finchernek köszönhetjük, aki azonos címmel filmet forgatott belőle. Az USA-ban 1999-ben, Magyarországon csak 2000-ben bemutatott mozit már sokszor agyondicsértük, hiszen egy örökös kedvencről van szó, amit a mai napig bálványozunk, és aminek a bemutatója óta eltelt 25 évben csak erősebb lett az üzenete.
Ha eddig ez az irdatlan filmtörténeti mérföldkő kimaradt volna az életedből, javasoljuk, hogy mihamarabb pótold! Ebben a cikkben azt is elmagyarázzuk, miért kihagyhatatlan az alkotás és miért imádjuk töretlenül negyed évszázaddal később is:
Úgy alakult, hogy huszonöt év után most hirtelen többet emlegetik a film címét, mint az ezredforduló környékén, ami akár még egy jó dolog is lehetne, hiszen az alkotás relevánsabb, mint valaha, de jelen esetben az okok miatt nem igazán lehetnek boldogok a mozi rajongói.
A film ugyanis kicsit sem arról szól, amilyen tartalommal azt jelenleg a közbeszéd megtölti. Palahniuk és Fincher műve a modern ember elszigetelődéséről, az elidegenedésről, a célnélküliségről, a fogyasztás értelmetlenségéről, a felörlődésről szól. Arról, hogyan tépi darabokra a modern világ egyre növekvő értékválsága a létezés elviselhetetlen könnyűségébe belebolonduló kisember lelkét.
Ha már úgyis erről a címről beszél mindenki, ragadjuk meg az alkalmat és nézzük újra ezt a csodálatos, kortalan, erőteljes mozit, hogy a saját szemünkkel lássuk, mekkorát téved, aki ezt a művet az árokásással, a trollkodással vagy a hergeléssel azonosítja!
A Harcosok klubja csak a felszínen szól a maszkulin helytállásról, attól pedig mi sem áll távolabb, hogy a kitartás vagy a közösségek erejének himnuszaként tekintsünk rá. Valójában egy mélyen filozofikus és humanista alkotás, ami inkább gondolkodásra, mintsem tettre szólít, ami mindenek felett a mentális egészség és az emberi kapcsolatok fontosságára hívja fel a figyelmet.
Csupa olyan dologra, amiről a film címét használók nemigen szeretnek manapság beszélgetni.
Ez is érdekelhet: