A világ első FPS-mozija, de szerencsére nem csak ezzel a parasztvakítással éri el, hogy emlékezetes legyen. Beteg, véres és vicces a Hardcore Henry. Hardcore. Méltó a címéhez.
Mindenki emlékszik még a Biting Elbows Bad Motherfucker című klipjére? Egy belső nézetből felvett videóról beszélünk, amiben durva akciójeleneteket lehetett végigámulni FPS-nézetben. Egy Ilya Naishuller nevezetű faszi munkája a remekmű, nagyot hasított vele a neten, annyira, hogy egy bizonyos Timur Bekambetov is a rajongója lett. Az a Timur Bekambetov, aki az Éjszakai őrséget és a Wantedet tette le az asztalra. A két fazon tudta, hogy el kell jönni egy teljes estés FPS-filmnek is, kisebb huzavona után pedig elkészült a Hardcore Henry, amire egyetlen szót lehet jó szívvel használni: beteg.
Beteg, mert rettenetesen erőszakos, ész nélkül durrogtatja a petárdákat, de mégis hatalmasakat lehet röhögni közben, részben azért is, mert irreálisan véres, részben pedig azért, mert amikor viccel, akkor olyan humorérzékkel teszi, amit nem néznél ki az alkotókból. Film- és játéktörténeti kikacsintások, jó csajok, teljesen szürreális történések, néha szánt szándékkal önmaga paródiájába forduló cselekmény, és a ’80-as évek zenéje keveredik benne, a végeredmény pedig egyszerre finom és finoman ízléstelen.
A B-akciófilmek minden bája benne van ebben a másfél órában, ami azért nagy szó, mert szokatlan nézőpontból megy az akció, mintha az Agyas és agyatlan FPS-részei pörögnének megállás nélkül, vagy legalábbis nagyon kevés pihenővel. A sztori faék egyszerűségű, a karakterek is, de hát istenem, mi mást vártunk egy ilyen filmtől?! A nyúlfarknyi történet szerint Henry szuperkatonaként ébred, az emlékezetét viszont valahol elhagyta az oda vezető úton. A felesége áldásos tevékenységének köszönhetően lett belőle az, aki, az asszonykát azonban elrabolja egy Akan nevezetű, telekinetikus képességekkel rendelkező Kurt Cobain-imitátor, aztán jön a bosszú. Véres bosszú.
A teljes egészében GoPróval forgatott film egy Call of Dutyba oltott Crank, eszeveszett vágta, aminek agya nincs, de néha olyan humora van, hogy egy idő után nem is hiányzik az ész. Nem készült csilliárd összegből, ráadásul negyedmillió dollárt közösségi finanszírozással szedett össze hozzá Ilya, és ez a költségvetési hiány itt-ott látszik is rajta, de tény, hogy igyekszik, és nem csak azzal akarja elvinni a balhét, hogy minden idők első teljesen FPS-filmjeként hivatkozik magára. Nem lesz belőle klasszikus, de ügyesen használja ki a lehetőségeit, megröhögtet, elröppent egy indokolatlan, de vicces musical-jelenetet is, megbotránkoztat, aztán hazaenged. Részünkről ez így teljesen rendben van.