Ha ismered a Medvetesókat, akkor valószínűleg szereted is. Nagyon ritka az olyan rajzfilmsorozat, ami egyszerre tud nagyon cuki lenni a gyerekeknek, de igazán a felnőttek értékelik, sőt, ők röhögnek a legjobban rajta, mert hát eleve milyen már az, hogy az egyikük csak egyes szám harmadik személyben hajlandó beszélni magáról totálisan érzelemmentesen, közben az influenszer-léttel kokettálnak, és csak úgy képesek közlekedni, hogy egymás hátára állnak.

Ez az egész fárasztónak és debilnek hathat, de a Medvetesók humora nagyon okos és kifejezetten univerzális, így tényleg minden korosztály odavan értük, nem is csoda, hogy összehoztak nekik egy egész estés filmet, ami a három medve legnagyobb kalandját meséli el, és valahogy nagyon is aktuálisnak hat a mondanivalója.

Grizz, Jeges és Panda ugyanis annyi balhét követ már el a lakhelyén, hogy az emberek megelégelik őket, és némi rásegítéssel száműzik őket a város közeléből. Ez a rásegítés a Nemzeti Vadvédelmi Hivataltól érkezik, és tulajdonképpen hatásosan rábeszéli a népet arra, hogy ők olyan betolakodók, akiknek semmi keresnivalójuk az emberek között, szóval szépen el kellene űzni őket valahová máshová, vagy még inkább elfogni őket, és rács mögé zárni.

A nép persze megvadul a szavaktól, a tesóknak pedig menekülniük kell, közben pedig rá akarnak jönni a sikeres influenszerlét titkára, ami elég nehezen megy, ha az ember inkognitóban kell, hogy maradjon. A medvék ráébrednek, hogy Kanadában lesz boldog új életük, úgyhogy nekiindulnak, és megpróbálnak átjutni a határon, közben viszont folyamatosan a nyomukban van a gonosz.

A film igazából egy kicsit sokat akar 69 percbe belezsúfolni, és nem is áll igazán össze a kép egészen a végéig. Olyan, mintha a medvék sokszor céltalanul rohangálnának, mintha különböző részeket próbáltak volna összefűzni, de a stáblistára minden értelmet nyer. És ezért nagy szám a Medvetesók: A film.

Mert hiába látszik teljesen értelmetlennek az influenszer-kultúra paródiájának erőltetése, hiába nem látszik elsőre, hogy miért kell visszaugrani a medvék megismerkedésének idejére, kissé hatásvadász módon eléri, hogy levond a tanulságot, ami felnőttként még kijózanítóbb: egy nagyon hatásosan beszélő ember képes úgy fanatizálni tömegeket, hogy közben jó dolgok tűnjenek el. Hogy miért? Azt igazából ő sem tudja. Csak. Mert ehhez van kedve. Mert gonosz, és kész. Ő így érzi jól magát.

És mit lehet ilyenkor tenni? Semmit. Pont ez az ijesztő része, és ezért bátor a film. Nem tehetsz semmit, csak annyit, hogy amikor megtörténik a legnagyobb baj, felismered a lehetőségeidet, és nem csak szembe szállsz, de azt teszed, amiben a legjobb vagy, megpróbálsz túlélni úgy, hogy használod a képességeidet, és megpróbálod megmenteni a körülötted élőket is.

Miközben a gyerekek csak annyit látnak a Medvetesók-filmből, hogy pár aranyos maci egy kalandos road tripen vesz részt, a gonosz elpusztíthatatlan, a világ vicces, majd a végére mindenki megkapja a végső jutalmát, a felnőttek viszont pontosan értik, hogy sokkal mélyebb a mondanivaló, viszont ők is nagyokat tudnak röhögni mondjuk az influenszer-bulin, a rengeteg képtelenségen, Jeges beszólásain, és a film abszurditásán.

A Medvetesók: A filmet a Cartoon Networkön lehet elcsípni, leülni elé a gyerekekkel, és elfáradni az egyik online-bolt plüssrészlegére, majd egymás hátára pakolni a megvásárolt medvéket. Aztán ledarálni a sorozatot is. A Medvetesók sosem tévednek, és nem is nagyon lehet tévedni velük.