Királyházi Csaba korábban krupiéként dolgozott egy budapesti kaszinóban. Egyik este Robin Williamsnek is osztott lapot – már amikor dolgozni tudott a röhögéstől. Visszaemlékezéséből kiderül, hogy Williams civilben is óriási nevettető volt, de sztáros nagyképűségtől teljesen mentes, nagyon közvetlen emberként viselkedett.

Valamikor 1998 táján találkoztam vele először és sajnos utoljára. Emlékszem, késő éjszaka volt már a kaszinóban, és én megfáradt krupiéként valamelyik rövid szünetemről érkeztem vissza a játékasztalok közé, hogy megkapjam a következő, egyórás elfoglaltságot jelentő beosztásomat, mielőtt újabb szünetre küldenének. Philippa, a pit boss, nagyon hadovált valamit good mannerről és keep smilingról, de én csak hamar le akartam tudni a maradék pár órámat. Black Jack 9! Hangzott az ukáz, és én már haladtam is a terem másik végébe, a rulettasztalokon és a kockaasztalon túlra, hogy elfoglaljam a kijelölt helyemet. Láthatóan jó hangulat volt már az asztalnál, és amikor leváltottam a dealert, hogy szünetre mehessen, kicsit körülnéztem, kik is a játékosok.

Először fel sem ismertem. Kopott, rövid ujjú kockás ing, szakáll, fura sapka, Miki egeres műanyag gyűrű az ujján, és izmos, de iszonyat szőrős karok… csak egy újabb flúgos amerikai fickó, aki szórakozik egy kicsit. Amikor megszólalt, azonnal villámként csapott belém a felismerés. Hisz ezt a fazont én ismerem! Vigyorogva üdvözöltem, és csak utána esett le, hogy nem azért ismerem, mert már sokszor járt ott, hanem azért, mert a legkedvesebb filmjeimben találkoztam vele milliószor. Lefagytam, mint az ablaktörlőlapát, de ő vigyorogva azonnal szóba elegyedett velem. Nagyon érdekelte a névtáblám, és kérte, hogy tanítsam meg neki helyesen kiejteni a nevemet. Képzelheted. Negyedóráig még a kártyát sem kevertem meg, csak vinnyogott az egész asztal a röhögéstől.

A játékidő többi része is vidám bohóckodással telt, és felváltva szedtük össze egymást az inspektorommal az asztal alól, ahová a nevetéstől dőltünk be. Nem emlékszem rá, hogy mi mindenről folyt a csevej, ő és a felesége még játszani is csak ímmel-ámmal próbáltak, gondolom csak azért, hogy Vajna – aki minden Magyarországra látogató sztárt berángatott a kaszinójába – elégedett legyen. Viszont egy momentum örök életemre bevésődött a szívembe.

Miután kiszórakozták magukat, elindultak a kassza irányába beváltani a zsetonokat. Én nem sokkal később szünetre mentem, majd utána még letudtam néhány rulettasztalos elfoglaltságot, mire lassan zárni kezdett a kaszinó. Épp egy kártyaasztalt zártam be, amikor láttam, hogy az étteremből kilépve, a terem túlsó részén mentek át a kijárat felé. Hirtelen a feleségével együtt visszanézett rám, intett, és hangosan odakiáltotta, hogy „Good night, Csaba!”. Az angol menedzsment, akiket nap mint nap láttunk, visszaköszönni is alig tudott, nem hogy előre. Ő pedig még a nevemre is emlékezett.

Negyven percig voltam része a már akkor régóta bálványozott, kedvenc színészem életének, és amikor elköszönt, úgy éreztem, mintha egy jó barátja lennék.

Én, így fogok Robin Williamsre emlékezni… Nyugodj békében, barátom!

Robin Williams munkásságáról és haláláról itt írtunk.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

A Sony húsvéti ajándéka egy ingyenesen megnézhető Pókverzum-rövidfilm

Már itt is van a Szegény párák rendezőjének új filmjének első kedvcsinálója

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés