Tegyük fel, ünnepelt sztár voltál sok-sok évvel ezelőtt. Aztán amikor öregedni kezdtél, és a tinicsajoknak már csak annyi optikai élvezetet tudtál nyújtani, mint egy sósavba mártott kakaós csiga, bezárt a bazár. Később készítettél néhány nagy visszatérő lemezt, de egyik sem jött be. Mit lehet ilyenkor tenni? Egyszerű: ha már végképp nem tudsz mit kezdeni magaddal, készíts egy swing lemezt, és zsebeld be a középkorú nők dícséretét. Jason Donovan bevállalta.

A vénülő egykori női álom ’93-ban elég tisztességesen (sokak szerint közkívánatra) eltűnt, átadva ezzel az indokolt Kylie Minogue-gal duettezés lehetőségét valamely teljesen random ausztrál szereplőnek. Majd bevállalt néhány videojáték-szinkront, köztük a Buzz kvízjátékét is, ami sokunknál erőszakolt ki égbe röptetett instant WTF-et, amikor emberünk neve megjelent a gördülő stáblistán. De ahogyan az lenni szokott a showbizniszben, a mikrofonnal a kézben felbukkanás lehetősége nem volt teljesen kizárt. Donovan 2010-ben előkerült egy kínos, kvázi-karaoke lemezzel, a Soundtrack of the 80s-zel, amely olyan örökbecsűeket tartalmazott, mint az (I Just) Died In Your Arms Tonight, az Everybody Wants To Rule The World, illetve a ríkatós-bundeszligás Right Here Waiting. A lemez legnagyobb érdekessége, hogy pont olyan, mintha emberünk a karaoke trackekre énekelte volna fel az eredeti énekdallamot, így bármikor otthonunkban érezhetjük a zsúfolt dalolászós esték hangulatát. Kár, hogy nem ez volt a cél.

És el is érkeztünk 2012-höz, amikor Jason Donovan gondolt egy merészet, és megtette azt, amit az ő helyében is bárki megtett volna: kiadott egy swing lemezt. És mint ahogyan azt a poptörténelem során már megtanulhattuk, ezzel a stílussal igazi művészet hibázni. Bejött Robbie Williamsnek, Paul McCartney legutóbbi vállalkozása is rendben volt, de még a nyálgép Westlife-tól is bekajálta a jónép. A Sign of Your Love pont elég ahhoz, hogy az ember elfelejtse a Sealed With a Kiss-t, az Especially For You-t, és (ha tényleg nagy a baj) hogy kibekkelje a következő Bublé lemez megjelenéséig elkövetkező néhány hónapot. Önmagában semmi meglepetést nem tartalmaz, Donovan biztonsági játékot játszik (teljesen érthetően), nem átütő, de a stílusán belül szerethető. Van itt minden, ami egy ilyen produkcióhoz feltétlenül szükséges: What a Difference a Day Made, Bewitched, They Can’t Take That Away From Me… néhány ismeretlenebb darab, aztán 36 perc után véget is ér a műsor. Addig viszont a háziasszonyok, illetve a swing-fétisűek elég jól szórakozhatnak.

A Sign of Your Love tényleg csak azoknak ajánlható, akik bírják a régi sztárok visszatérő swing-feldolgozásait, a Bublé lemezeket, vagy akik egykoron Jason Donovan rajongók voltak. Ők többségében nőnemű egyedek lehetnek, de sosem lehet tudni… A lemez viszont vállalható minősítést kap, hiszen – ahogy már mondtuk – ebben a stílusban nagy művészet hibázni, és a félrecsúszás itt sem történik meg. De a csoda sem. Egy igazi modern kori swing-klasszikus megalkotásához nagyfokú tökösség kell, nem pedig a zenetörténelem és a hangok képzésének pontos ismerete. De valószínűleg Donovan inkább csak a pályán maradásra játszott, nem a gólszerzésre, és ennyi év viszonylagos sikertelenség után ez nem is feltétlenül róható fel neki hibaként.