Akkor is nagy szám, hogy Courteney Cox, Jennifer Aniston, Lisa Kudrow, David Schwimmer, Matt LeBlanc és Matthew Perry beállnak a kamerák elé, ha nem csinálnak semmit, csak együtt bámulnak a messzeségbe. A Jóbarátok 10 évada a legtöbb ember számára szentírás, a mai napig idézgetünk belőle, a mai napig próbálják baráti társaságok eldönteni, ki közülük a Monica, a Chandler, a Ross, a Rachel, a Phoebe, a Joey vagy ne adj’ isten a Günther. Esetleg a karácsonyi tatu.

Igen, ekkora hatással volt az emberiségre a Jóbarátok, ami már 2004 óta nincs velünk. Rengeteg életet tett jobbá, és még akkor is hülyére tudjuk röhögni magunkat egy-egy gegjén, ha már legalább százszor láttuk. Vagy ezerszer. Annyira jól megírt, annyira jól eljátszott sitcom, amilyen nem sok van a sorozattörténelemben, bár lehet, hogy tulajdonképpen nincs is még egy ilyen.

A szereplők tényleg nem látták értelmét, hogy újra összeálljanak egy folytatásra a sok pénzért, és Lisa Kudrow el is mondja ebben a talk show-ban, hogy miért. Egyszerűen annyira jól befejezték, hogy ha újra össze kellene kavarni a szálakat, és felbontani a happy endet, hülyén éreznék magukat, és az emberek is, akik nagyjából megkapták a befejezéssel, amit akartak. Ross összejött Rachellel, Monica és Chandler ikrekkel költöztek el egy kertes házba, Phoebe és Mike pedig boldog élet elé néztek együtt. Minek kellene újramelegíteni ezt az egészet, ha semmi értelme? Persze attól még össze lehet borulni ilyen alkalmakra.

Egy ilyen összeborulásnak mindig van értelme, ha jól csinálják.

Ahol nem kell megint a régi karakterekbe bújni, hiszen az csak kényelmetlenséget szült volna, inkább csak sztorizgassanak a színészek a régi időkről, röhögjenek sokat, derüljön ki pár érdekesség, és fogyjon el közben egy százas zsepi. Erre tökéletes a Jóbarátok: Újra együtt, de ennél picit többet akar. És amikor több akar lenni, akkor tud kevésbé jó lenni.

Ez a több részben egy ember, és ezt az embert James Cordennek hívják. Corden a legendás szökőkút elé ülteti le egy kanapéra (és két székre) a régi barátokat, hogy feltegyen nekik kérdéseket, amiket sikerült az ötéves Kovács Pistikének megírnia, miután megnézett két teljesen szabadonválasztott X-Faktor-epizódot. „Hogyan éreztétek magatokat?”, „Milyen érzés volt?”, „Hogyan emlékszel vissza a forgatáson eltöltött időre?”. Vazzeg James és kedves szerkesztők, nem azért hozták össze ezt a hat embert, hogy ekkora baromságokat kérdezzenek tőlük, mert ezekre a kérdésekre aligha kaphatnál érdekes válaszokat, ide pedig nagyon is érdekes válaszok kellenének a "fantasztikusan" helyett.

Csak egy példa, spoilerezés nélkül: behoznak egy régi kedvenc színészt Zoomon, majd annyit kérdez tőle Corden, milyen érzés volt 10 évig szerepelni a sorozatban? Mire annyit válaszol, hogy élete legjobb 10 éve volt. Oké. Köszi, hogy benéztél, mehetünk is tovább. Ezért mondjuk kár volt.

Amikor az újra felépített díszletben előkapják a régi kvíztáblát, ami jó alkalmat ad arra, hogy előkerüljön pár régi ismerős, vagy amikor csak úgy ülnek, és egymásnak mesélnek arról, milyenek voltak a régi idők, közben pedig sírnak és röhögnek, azok a show legjobb részei. Lazának, egyszerűnek, barátinak tűnik, és nem terjeng benne az izzadtságszag. De bárhogy is legyen, bármennyire is tűnik több pillanat kihagyott ziccernek, mindig lehet szeretni.

Csak hát ahhoz, hogy ez megtörténhessen, tényleg jobb tisztázni, mi is pontosan ez az egész. Nem kizárólag a színészek találkozója, hanem egy könnyes összeborulás a készítőkkel, sőt a rajongókkal is, legyenek azok sztárok vagy egyszerű hétköznapi emberek. De inkább sztárok. Egy szekvenciát leszámítva, ahol különféle országok rajongói mesélnek röviden arról, hogyan adott barátságokat és szerelmeket a sorozat (biztosan látták egy párszor a legutóbbi Depeche Mode-filmet), elmondja ugyanezt például David Beckham és Kit Harington is, mert miért ne, ha már nekik is van sztorijuk a Friendsszel, és pont ráértek.

Ezen is lehet mosolyogni, de a Jóbarátok: Újra együtt tényleg akkor működik igazán, amikor nem a show hatásairól beszélnek innen-onnan összeszedett emberkék, hanem a készüléséről sztoriznak a készítők és a szereplők meglepetésvendégekkel. Lehetőleg akkor, amikor nem arról van szó, hogy „nagyon jól éreztük magunkat a forgatáson”, hanem amikor bakikat néznek, amikor előjönnek régi történetek, amikor kiderülnek olyan sztorik, amiket nem vertek nagydobra, mégis kedvesek a rajongóknak.

Ilyenkor a „jóbarátokság” legmélyére visz a különkiadás, és ilyenkor lehet bánni, hogy nem minden pillanata ilyen.

Az Újra együtt valószínűleg sokkal jobban működött volna, ha finoman vezetik a színészeket, hogy merre haladjanak a beszélgetéssel, közben megnéznek régi jeleneteket, amikről a Bright-Kauffman-Crane hármas pontosan tudja, hogy kivált majd valamit a szereplőkből, és előbukkannak belőlük sosem hallott infók, amiken röhögni vagy könnyezni lehet.

Tévedés ne essék, ilyen pillanatok is bőven akadnak a 99 perc alatt, de üresjáratból is kapunk, ami azért bajos, mert az HBO egyszerűen nem engedhette volna meg magának, hogy egy 17 éve várt pillanatnak ne legyen minden századmásodperce irdatlanul erős. Nem azért fizettek egy talicskányi pénzt a hatosfogatnak, hogy ha végre kötélnek állnak, és leülnek egymás mellé, akkor ne mélyebb kérdéseket tegyenek föl nekik a „hogy érezted magad?”-nál.

Ilyen értelemben egy kicsit csalódás a Jóbarátok: Újra együtt, de ha rajongó vagy, és tisztában vagy azzal, hogy nem kapsz mást, mint egy olyan osztálytalálkozót, ahová beugranak a későbbi osztályok híres emberei is, akkor a legkevésbé sem fogod megbánni ezt a közel 100 percet, és simán újra is nézed majd. Oké, lehet, hogy a színészek páran meglehetősen ijesztően néznek ki, és láthatóan Matthew Perrynek legalább annyi kedve van ehhez az egészhez, mint egy jazztrombitásnak metálfesztiválon játszani (bár azért tegyük hozzá, zűrjei után-közben annak is lehet örülni, hogy ennyire rendben van), azért tele van ez a találkozó olyan pillanatokkal, amiért szeretni lehet, és főleg azért fogod szeretni, mert tisztán látszik belőle, hogy ezek az emberek őszintén szeretik egymást.

Most már állítólag tényleg soha többé nem állnak össze, ez van, ez az utolsó alkalom. Nyilván sohasem mondhatjuk, hogy soha, de valahogy most ezt tényleg el lehet hinni nekik. Jó volt együtt látni őket, jó egy picit könnyezni és röhögni velük, jó volt hallani a sztorikat és legszívesebben odamennél hozzájuk a végén megölelgetni őket, majd megköszönnél mindent. Aztán úgyis újrakezded a sorozatot. Ott van minden az HBO GO-n.

Közben az HBO elárulta, hogy nyáron érkezik a Jóbarátok: Újra együtt szinkronos verziója is, ahol a szereplők az eredeti szinkronhangjukon szólalnak meg. Egye fene, megnézzük majd úgy is.

Ez is érdekelhet: