Keanu Reevesnek kijárt már egy nagy visszatérés. Nem mintha színészi játéka miatt szerettük volna, hogy megtalálja egy testhez álló szerep, magát a jelenséget szeretjük. Hát, Keanu Reeves visszatért. Nem is akárhogy.

A John Wick abszolút radar alatt érkezett, ami nem nagy csoda, ha azt nézzük, hogy az isteni Keanu egyre gagyibb filmeket vállal, rosszabb esetben rendez, és az sem feltétlenül jelentett jót, hogy egy kaszkadőr, bizonyos Chad Stahelski ülhetett a rendezői székbe, de hát a fene tudja, az ilyesmi nagyon kétesélyes játék, mert hátha véletlenül sikerül belenyúlni a tutiba. Stahelski úrnak olyannyira sikerült belenyúlnia a tutiba, hogy akár egy újabb sikerszéria előtt is megnyithatta a kaput, ráadásul Keanut is visszahelyezte a térképre, akinek semmi dolga nincs azon kívül, mint amihez valójában ért: fáradtan és dühösen nézni maga elé, és úgy harcolni, ahogy nem harcol senki a 12 éven felülieknek nem ajánlott akciófilmek korában.

A John Wick 18+-os, és ez jó. Egy akciófilm legyen kemény, ne finomkodjon. Minek tenné? Aki ilyen filmre vált jegyet, az nem a kiművelt párbeszédek miatt fizet, hanem a pazarul kidolgozott bunyók, lövöldözések és a röhögős egysorosok miatt. Jelentem, a John Wick-ben minden megvan, ami egy tökéletes akciófilmhez kell. Ülnek az egysorosok, remekül adagolja a humort, és az akciójelenetek megvalósítása is folyamatosan ad okot elégedett mosolygásra. Nem kell ide egyedi sztori, elég a klisés építkezés, hiszen ilyen filmet már nagyon régen lehetett látni nagy vásznon.

A sztorit ezerszer hallottuk már: egy férfi elveszíti feleségét, akitől búcsúajándékként egy kiskutyát kap, de amikor szeretett ebét meggyilkolják, majd autóját is ellopják tőle egy estén, akkor kiderül, hogy háza alatt tulajdonképpen egy teljes fegyverarzenál van bebetonozva, amit felpattintva újra munkába is áll. Mert hogy ő minden idők legkeményebb bérgyilkosa, aki bosszút áll azokon, akik mindent elvettek tőle.

Keanunak iszonyatosan jól áll a szerep. Nincs sok dolga, de mintha neki írták volna John Wick karakterét. Ő és a maffiózóvezért alakító Michael Nyqvist tökéletesen teszik a dolgukat, de szerencsére az apróbb forgatókönyvírói agymenések is ülnek, a hotelben működő titkos bérgyilkos bár, az egysorosok, sőt, minden idők egyik legnagyobb nevetését okozó egyetlen hümmögése is eltalált, amolyan akciófilm-fanatikusokat kiszolgáló tökélymozi ez, hiszen semmilyen pontján sem érheti szó a csontok ropogásából épült ház elejét.

Egyetlen aprócska probléma akad csak: a John Wick tökéletesen építi fel a maga kis várát, egyre látványosabb, egyre keményebb akciójelenetekkel, hogy aztán a legvégső küzdelem picit csalódást okozzon, mert azért ennél jóval többet várnánk, de maradjunk annyiban, hogy ebben a filmben még azt is jogosnak érezzük, ha az egymásnak feszülő ellenfelek végül eldobják a fegyvereket, hogy puszta kézzel küzdjenek meg. Ebben a filmben ez simán elvárható fordulat. Elvárható tőle, mert minden másodperce hozzáértéssel és az akciófilmek iránti legnagyobb tisztelettel készült. A John Wick az év akciófilmje, ez teljesen biztos. Keanu visszatért. Örüljünk! Aztán majd nézzük meg a folytatását is, mert hogy ezek után lesz-e, az nem túl nagy kérdés.

8
  • Van humora, miközben végig 18+-os marad
  • Keanu Reeves végre kapott egy hozzá remekül illő szerepet
  • Egy szinte tökéletes akciófilm

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon