2017-ben nem sok jót feltételeztünk a Jumanji folytatás/rebootjától, de annyira meglepődtünk, mennyire jól kitalált és szórakoztató lett a mozi, hogy még a DVD-borító hátuljára is a mi idézetünk került fel. Igen, nagyon szerettük a filmet, főleg azért, mert akkora szíve volt, hogy jó, hogy felfért egy nagyvászonra. Akkor még azt gondoltuk, hogy hiba lenne folytatni a történetet, de persze annyit hozott a kasszára a Vár a dzsungel, hogy sebtében össze kellett rántani hozzá egy folytatást. Azt mondták az alkotók, hogy semmi gond, eleve volt ötletük arra, hogyan lehet a következő szintre emelni. Azt viszont már elfelejtették hozzátenni, hogy ez csak egy ötletfoszlány, ami kevés egy ugyanannyira jó filmhez.

A reboot ugyanis eleve azzal operált, hogy egy videojátékba helyezi be a hősöket, így maguk a játékosok nem jelennek meg, csak lélekben, helyettük az avatarjaik látszanak, akik egyáltalán nem feleltethetőek meg azoknak a fiúknak-lányoknak, akik a bőrükbe bújtak. A komplexusos srác lett a nagydarab, izmos kalandor, a folyton a telefonját nyomkodó, buta szőke csini lány lett a pocakos férfi tudós, és így tovább. Ez adott lehetőséget Dwayne Johnsonnak, Karen Gillannek és Jack Blacknek is a játékra, Kevin Hart viszont Kevin Hart maradt, és úgy látszik, ezúttal kikötötte, hogy igenis szeretne valamit kezdeni a karakterével.

Magyarul az a helyzet, hogy mivel Dwayne-ék csak avatarok, bárki a bőrükbe bújhat egy új kalandhoz, és ez is történt, ez volt az a nagy ötlet, amit Jake Kasdanék kitaláltak, és tulajdonképpen nem is rossz ötlet ez. Az meg már végképp marha jó ötlet, hogy bújjon Dwayne testébe Danny DeVito személyisége, Kevin Hartéba pedig Danny Glover, így mindketten zsémbes öregemberekké válnak, akik utálják egymást. És ez vicces is… nagyjából fél percig. Utána viszont olyan, mintha ugyanazt a viccet mesélnéd el nagyjából ötvenszer.

A sztorival kapcsolatban is akad itt egynéhány kérdés, mert míg az első rész szépen kitalálta, hogy Jumanjinak lelke van, és adaptálódni tud a kor követelményeihez, hogy a kedves egybegyűltek játszani akarjanak vele, most tulajdonképpen csak úgy megtörténik ez-az a moziban, mindenféle magyarázat nélkül. Az előző rész végén a kis csapat tönkretette a játékot azért, hogy soha senkit ne tudjon magába szippantani. A fiúk és lányok most összegyűlnek kicsit később, hanyagok és jólöltözöttek, Spencer azonban eltűnik, miután hazautazik a szüleihez, a többiek pedig keresni kezdik.

Rá is akadnak a cuccaira a jó öreg alagsorban, és minden jel arra utal, hogy visszament egyedül Jumanjiba. Aztán hopp, a konzol önálló életre kel, magába rántja a ház néhány lakóját igazából mindenféle értelem nélkül, aztán megint ott találják magukat a dzsungelben. De Bethany valamiért ott marad annak ellenére is, hogy a konzol előtt áll, míg a földszinten tartózkodó nagyapát és régi haverját behúzza.

Ez már eleve egy baromság, és nem lehet azzal magyarázni, hogy a „játék elromlott, mert nemrég tönkretettük”. Eleve Spencer akarattal megy vissza, a többiek viszont csak a körülmények áldozatai, tehát a játékot nagyon is lehet irányítani, ha nagyon akarod. Másrészt néha a feladatok is csak úgy tessék-lássék módon vannak felskiccelve, ott van például a majmok elől rohangálós rész a függőhidakon, ami persze, nagyon látványos és izgalmas, de úgy próbálnak neki szabályrendszert adni, hogy elfelejtik megmagyarázni, mindegy is, maradjunk annyiban, hogy ugrálni kell, oszt jó napot.

Dwayne és Kevin zsémbes öregeskedése is kifullad a vártnál jóval gyorsabban, ami nagy kár, de valóban, ebben a gegben tényleg nincs több egy percnél, kár volt erőltetni, pláne úgy (ahogy azt már a trailerben is megszellőztették), hogy ezúttal még avatarcserére is lesz lehetőségük, ami alapjában véve a színészeknek egy aranybánya lehetne, de a film mágikus módon mégsem kezd vele semmit sem. De a legfájóbb, hogy még csak arra sem veszi a fáradságot, hogy minimális magyarázatot adjon, miért járunk új pályán, miért van új főellenfél, hogyan került bele a képbe egy új avatar, miért vannak a karaktereknek újabb képességeik. Egyszerűen magasról letojja. Van, és kész. Eszed, nem eszed, nem kapsz mást.

Oké, a Jumanjitól nem érdemes várni kimunkált forgatókönyvet, de annyira hiányzik ebből a folytatásból a kreativitás, plusz az a hatalmas szív, ami vitte előre az előző részt, hogy szinte azonnal unalomba fullad. Mindegy, egynek még így is elmegy, nem fáj, csak hát az előző sokkal jobb volt. És igen, belengetik a harmadik részt is a végén, amivel kapcsolatban már megint lennének kérdéseink, de azokat innentől kezdve jobb lesz elengedni.