1982. november 30-án indította el a Magyar Televízió a Képújság rendszeres kísérleti adását. Egy olyan korban, amikor nemcsak az okostelefon, de még az internet is tudományos-fantasztikus álomnak tűnt, a Képújság jelentette a leggyorsabb információforrást.
Mai szemmel nézve a pixeles betűk és a villódzó színek már megmosolyogtatnak, de a nyolcvanas évek elején, amikor hétfőnként még adásszünet volt a Magyar Televízióban, akkor a Képújság maga volt a jövő. Az indulás dátuma is azért esett november utolsó napjára, mert eredetileg december 1-jét tervezték, de az abban az évben szerda volt, hétfőn pedig adásszünet, így maradt a kedd.
A „magyar internet” születése
A teletext technológiáját a BBC fejlesztette ki a hetvenes években, és a lényege az volt, hogy a tévéjel nem látható soraiban digitális információt rejtettek el, amit egy speciális dekóder alakított olvasható szöveggé és ábrává. 1982-ben ez a szolgáltatás még nem volt elérhető minden háztartásban, ezért külön dekóderre, vagy modern, nyugati típusú, illetve a később megjelenő fejlettebb Videoton színes tévékre volt szükség a vételhez.
Akinek volt ilyen készüléke, az az információk kiváltságos birtokosának érezhette magát. Mindenki más az adásidőben sugárzott Képújságot olvashatta, akkoriban ugyanis a tévéműsor rendszeres része volt, hogy naponta többször ötpercekre a teletext oldalait sugározták. 1984-ben már 22 ezer, három évvel később pedig 120 ezer készüléken volt elérhető a Képújság, és mivel a szolgáltatás a régióban Magyarországon indult először, a magyar szakembereket hívták a „baráti” országokba is.
Mit kínált a 80-as években a Képújság?
A rendszeres kísérleti adás elindulásakor a szolgáltatás még korlátozottabb volt, de az alapvető struktúra, amit évtizedekig használtunk, már ekkor kialakult. Az oldalakat háromjegyű számokkal lehetett lehívni, a 100-as oldal volt a tartalomjegyzék, a kerek számokkal indultak a rovatok, mint a hírek, a sport, a közlekedés és az időjárás, de volt hobbirovat, rejtvények és közérdekű információk gyűjteménye is.
Míg a Híradót meg kellett várni este fél nyolckor, addig a Képújságon többnyire nappal is frissültek a hírek. Az időjárás-jelentés a klasszikus, blokkokból kirakott Magyarország-térképpel, a felhőkkel és napocskákkal igazi retró látvány volt, sokan pedig csak azért vettek teletextes tévét, hogy vasárnap este azonnal lássák a totó- és lottószámokat, vagy a bajnoki meccsek végeredményét.
A türelem játéka
A Képújság használata egyfajta meditáció is volt. Mivel az adatokat a tévé sorban, ciklikusan sugározta, ezért előfordult, hogy várnunk kellett az oldalra, amit kerestünk, ez olykor másodpercekig, vagy még tovább tartott. A Képújság grafikája a korlátozott technológia miatt sajátos esztétikát teremtett. A fekete háttér, az élénk cián, sárga, zöld és bíbor betűk, valamint a villogó kurzorok generációk retinájába égtek bele.
1987-ben egy újságcikk a jövő médiájának nevezte, hiszen időbeli és tartalmi függetlenséget nyújtott, magyarán akkor nézik, amikor éppen akarják, és csak azokat a híreket, ami érdekli őket. Bár sokan jósolták a halálát az internet elterjedésével, a Képújság hihetetlenül szívósnak bizonyult. Egyszerűsége, átláthatósága és megszokottsága miatt az idősebb generáció és a vidéki lakosság körében a mai napig tájékozódási pont. Nem kér jelszót, nem dob fel sütiket, nincsenek rajta idegesítő reklámok, csak az információ, 1982 óta változatlan formában.
Ez is érdekelhet:
Kvíz: mennyire ismered ezeket a retró tárgyakat? Teszteld!
Lássuk, mennyire koptak meg az emlékek!
Szomszédok, Linda, Csengetett, Mylord? – Itt a retró sorozatkvíz
Hozunk egy kvízt, amely visszarepít a sorozatok hőskorába. Lássuk, mennyire élesek a néhány évtizedes emlékek.
