Egy minőségi fps és a zsebed. Összeegyeztethetetlen fogalmak? Óvatosan bólogass, mert a Guerrilla még tarkón talál csapni!

Miért kell két analóg kar egy zsebkonzolra? A kérdés egészen mostanáig úgy világított a PS Vita képzeletbeli homlokán, mint egy igazgatói intő a nemtörődöm kölök ellenőrzőjében. Aztán a Sony szólt a Guerrillának, hogy most már tessék valamit előhúzni a varázsdobozból, és lőn; a Killzone: Mercenary úgy alázza a nagygépes fps-ek jó részét, hogy ehhez sem 3D-tévére, sem házimozi-rendszerre nincs szüksége.

A Killzone militáns, ólomszagú, vérmocskos univerzumát a szerencsésebb gémereknek nem kell bemutatnunk. A sorozat ereje nem is annyira a betonbiztos – bár újító szándék nélküli – játékmechanikában, hanem inkább az epikus körítésben keresendő. A csillagközi NATO szerepében tetszelgő ISA és a kemény náci áthallásokkal fűszerezett, high-tech démonhadsereggé szerveződött Helghast közötti harcot a Guerrilla minden alkalommal képes volt úgy programkódba önteni, ahogy egy átlag játékos elképzeli a jövő háborúját.

A Sonyt jogosan lehet szidni a PS Vita akadozó játékfelhozatala és a remek kis gép képességeinek parlagon hagyása miatt, a Mercenary után azonban a japán cég egyre hangosabb csuklásba belefáradt fejesei végre vehetnek egy nagy levegőt. A játék ugyanis nem csak nagygépes shootereket megszégyenítő módon folytatja a kiváló sorozat legjobb hagyományait, de több tekintetben még túl is lép azokon. Kezdjük a negatívumokkal, hogy a kezdeti fanyalgást később egy cunami erejével moshassák el a dicséretek.

A sztori egyrészt a kihagyott ziccerek tárháza, másrészt igencsak rövidke. A két szemben álló frakció között pénzt hajkurászó zsoldos bőrébe bújtatni a játékost alapvetően nem volt egy elbaltázott ötlet. Ezúttal végre nem csak a parázsló tekintetű Helghast, hanem a nem kevésbé halálos ISA katonáival is szembe kell néznünk, a gyors oldalváltások erkölcsi szempontjaival azonban az alkotás nem sokat foglalkozik. Az élmény így is bombasztikus, de a történetből – emocionális petárdák nélkül – nem sokra fogunk emlékezni. Már csak azért sem, mert a biológiai hadviselés kényes témája körül bonyolódó véres szappanoperát a programozók szerződésekre bontották, amikből ráadásul nincs is olyan sok.

Miután elfogadtuk, hogy a középszerű történet okán a Mercenary nem fog minket katarzisba rántani, és kattingattunk kicsit a „szerződések” menüpont alatt, rá kellett jönnünk, hogy a játék a viszonylag kevés misszió ellenére is képes a hosszú távú szórakoztatásra. A motiváció ugyanis ezúttal nem a világ megmentése vagy a háború megnyerése, hanem szimplán a pénz – a ropogós vektai dollár – és a gyors meggazdagodás. A küldetéseket épp ezért érdemes minél többször, minél ügyesebben végigpörgetni, amire a végletekig skálázható nehézségi szintek és mellékobjektívák biztosítják az ösztönző erőt. Az egyjátékos élvezeteken túl külön örülhetünk a kiválóan összerakott többjátékos módnak, melynek lagmentes élvezeteit már egy nyílt béta keretében is megtapasztalhatták a szerencsések.

Egészen hihetetlen, hogy mit préseltek ki a programozók a kis gép áramköreiből! A grafikai élmény a nagygépes részeket szorongatja, miközben csak néhány checkpointnál tapasztalható egy-egy kolibripislantásnyi megtorpanás. Az irányítás kellemes, a harc dinamikus, a közelharc kivégzései brutálisak, a tapipados szekvenciák pedig egyáltalán nem másznak az arcunkba. A feketepiacról beszerezhető pusztító eszközöket látva ráadásul egy igazi fannak azonnal megjelenik a nyál a szája sarkában. A felszerelés végre úgy válogatható össze, ahogy az előtted álló konfliktusokat akarod kezelni. Megtalálhatók a lopakodást, a csendes és a hangos pusztítást előtérbe helyező eszközök is, a James Bond világából átszivattyúzott szuperfegyverek pedig igen magasra emelik a program egyébként sem gyengélkedő cool-o-méterét.

Kétség sem férhet ahhoz, hogy a remek sorozat egy kiváló, teljes értékű résszel tért vissza a télen esedékes nextgen inkarnáció, a várva-várt Shadow Fall előtt. A PS Vita becsületét megmentő Killzone: Mercenary-t még a nagygépes rokonoknak is illik elismerő vállveregetéssel köszönteni.

9/10

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

A Sony húsvéti ajándéka egy ingyenesen megnézhető Pókverzum-rövidfilm

Már itt is van a Szegény párák rendezője új filmjének első kedvcsinálója

További cikkeink a témában