Matthew Vaughn nem szokott hibázni. A férfi, aki anno Guy Ritchie producereként kezdte, majd egyszer csak beült a rendezői székbe, és elkészítette a Torta (Layer Cake) című mozit Daniel Craiggel, most Bond felé veszi az irányt, de Craignek elfelejtett szólni. Vaughn gyakorlatilag minden filmje pazar. Ezért is volt érdekes, amikor kiderült, hogy vicces, keménykedő, képregényes, de velejéig brit kémfilmet forgat, amiben egy amerikai főgonosz próbálja meg azt, amit eddig még senki: átvenni az uralmat a világ felett.

Mintha Vaughnnak elege lett volna abból, hogy nem készülnek igazi James Bond-filmek, olyanok, amelyekben a férfiak stílusosak, amiben finoman az arcodba mászik a film humora, a csajok pedig nagyon készségesek. Persze, jó a Skyfall, de hol vannak a már-már képregényes főgonoszok és a mindig remekül vasalt öltönyös megmentők? Na a Kingsman ad belőlük bőven, de azt sem felejti el, hogy a Roger Moore-féle Bond-hangulatot megküldje egy kis gyorsítóval, és teljességgel tojjon arra, meddig mehet el és meddig nem. A Kingsman bármeddig elmegy, és ettől zseniális film.

Adott egy fiú, bizonyos Eggsy (Taron Egerton), aki egészen pici korában meghalt apjáról nem sokat tud, de amikor kapcsolatba kerül egy titokzatos férfival, bizonyos Galahaddel (Colin Firth), rájön, hogy a fater zseniális titkos ügynök volt, de a titkosnál is titkosabb, ugyanis egy extrémen eltitkolt brit ügynökség, a Kingsman tagjaként igyekezett társaival rendet tenni a világban. A tagok egytől egyig kifogástalan modorúak, egy spéci esernyővel helyre tudják pofozni egy kocsma teljes tagságát, és golyóálló öltönyben járnak be dolgozni. Eggsy éppen egy erős Kingsman-castingon igyekszik feljebb kerülni a ranglétrán, amikor egy ismert vállalkozó úgy dönt, fölös idejében a kezébe veszi a világ irányítását. Természetesen nemsokára hatalmas szerepe lesz abban, hogy lerúgja Samuel L. Jackson viccesen beszédhibás főgonoszának veséjét.

A film egy pillanatig sem igyekszik finomkodni. Benne van ugyan a brit úri visszafogottság, de amikor akciózik, akkor úgy akciózik, mint az angol focihuligánok. Bespeedezve. Colin Firth konkrétan megkapta az év akciójelenetét egy templomban, ahol olyat tesz, amit talán maga sem hitt volna el pár évvel ezelőtt, ha egy önjelölt Marty McFly eljött volna hozzá, hogy kinyilatkoztassa, mi a jövő. Teljesen felfoghatatlan, mennyire jól áll Firth-nek, hogy végre kibújhatott a szürke kisember vagy a szürke nagyember szerepéből, és akcióhőssé tették, ami tulajdonképpen egyfajta hatalmas középső ujj-felmutatás is James Bond felé, hiszen Firth nem kellett a kémsorozatnak.

És egyébként lehet, hogy így jobb is. Mert itt mindent lehet. Lehet véres, csontropogtató akciójeleneteket forgatni, fel lehet építeni egy új reménységet (Taron Egerton), és akár meg is lehet menteni annak érdekében a hercegnőt, hogy aztán megkapja hősünk a jól beígért anális szexet. Lehet elborult kémfilmes gonoszokkal támadni, ki lehet tágítani a játszóterünket akár az űrig is, csak az a lényeg, hogy mindvégig makulátlan legyen a film stílusa. És a Kingsman stílusa bizony akár egy jó méretre varratott, méregdrága öltöny, végig feszesen, de kényelmesen marad, és úgy lesz igazi kémfilmparódia, hogy túl is lép a kémfilmek jelenlegi határain. Nem lehet csalódni benne, maximum nagyon pozitívan. Minden benne van, amit egy kémfilmtől elvársz. A Kingsman a legjobb dolog, ami a kémfilmekkel történhetett.