Liam Neeson kései karrierje tulajdonképpen egyetlen dologról szól: ha meglátod egy járművön, szállj le róla. Onnantól csak öldöklés van, telefonálgatás, és jajveszékelés. Neeson tulajdonképpen valahogyan elérte azt, hogy olyan legyen, mint Chuck Norris volt. Neki ugyebár volt egy halom Chuck Norris-filmje. Hogy pontosan mik, azokra már nem is feltétlenül emlékszel néhány kivételtől eltekintve, mert mindegyik olyan Chuck Norris-film volt. Megnézted őket a főhős miatt, de összeolvadnak már ennyi év távlatából a látottak, mert mindig ugyanaz történt bennük: jött Chuck Norris, aztán jól legyilkolt mindenkit.

Vannak ezek a Liam Neeson-filmek. Jön bennük Liam Neeson, feltűnik valamilyen járművön, vagy egy városban és legyilkol mindenkit. Miért? Csak. Most éppen azért, mert kirúgják az állásából, és a vonaton, amivel minden egyes nap hazajár, megjelenik egy nő, aki azt mondja neki, hogy vár rá egy nagyobb összeg, ha megtalál valahol a járaton egy személyt, aki neki fontos. Százezer dollár üti a markát, ha kb. nulla információ alapján megtalálja az illetőt, ja, tényleg, azt el is felejtette mondani ez a jóasszony, hogy ha megtalálja, megöli. Mármint nem Neeson, ez az általában az ő szövege, hanem valakik, akiknek ez a személy fontos. A pénz sok, a feszültség nő, a vonat gyorsan halad, az emberek 99%-a gyanús.

Ebből akár egy pörgős akció-thriller is kikerekedhetne, és tulajdonképpen ki is kerekedik, csak pár apróság van itt, ami nem hagy nyugodni. Oké, hogy a film igyekszik korrektül elvarrni a szálakat, és magyarázatot ad a legtöbb kérdésre, de arra azért nagyon kíváncsi lennék, hogyan tud a háttérben elkaristolgató bűnszervezet mindig úgy előnyben lenni, hogy az a józan ész határain bőven kívül mozogjon. Hogyan tud mindig valaki pont ott lenni, ahol kell, amikor semmi, de az ég világon semmi sem indokolja a vakszerencsén kívül a jelenlétét? Kell valaki, aki hirtelen lemészárol valakit? Ott van! Kell valaki, aki elkapja a vonaton isten tudja éppen hol lévő Neesont? Ott van! Ezeket az embereket csak úgy ledobálják a semmiből? Vagy netalántán valami nem tisztázott szupererővel rendelkeznek?

Közben Liam Neeson teszi, amiért megfizették: feszülten nézelődik, és közben idegesen járkál fel-alá, sokszor szorongatja a telefont a füléhez, és közben még idegesebben járkál fel-alá, aztán persze jön a közelharc, előkerül egy fegyver, mert isten bizony vissza is kérnénk a mozijegy árát, ha egy Liam Neeson-filmben ez nem történne meg, kivéve, ha azt a filmet Martin Scorsese rendezi, és Némaságnak hívják.

De van itt valami, amit Chuck Norris is tudott. Bármennyire is logikátlan és buta történésekkel voltak tele a filmjei, szerettük őket. Ezeket a filmeket maga Norris adta el. Neeson is eladja a filmjeit. Bár mindegyik ugyanarra a sémára épül, nem bánod, hogy megnézted őket. Ez a faszi még mindig nagyon jól néz ki az akciófilmekben, tudja, mi a dolga, hát teszi is tisztességgel, és a mögé rakott mozik minősége sem rosszabb a közepesnél, mindegyiknek van valami bája, még ha önismétlőnek is tűnnek.

A The Commuter – Nincs kiszállásra sem fog senki emlékezni a sztorija miatt, maximum úgy marad meg az emlékezetben, hogy ez volt a vonatos Liam Neeson-film, ami különösebben sok vizet nem zavart, egynek teljesen oké volt, akadtak benne súlyos túlzások, de összességében elég szórakoztató volt, még akkor is, ha kiszámítható volt, mint egy szappanopera befejezése. A sztori elég csavaros, bár úgyis tudod, ki a hunyó, a látvány egész pofás, Neeson még mindig rendben van, szóval elő a popcornt, elő a kólát, aztán hadd robogjon az a vonat, még ha a feledésbe is tart!