Egy Mark Ruffalót kérek. Kettő lett, maradhat? Egyből Eddie Murphy jut az ember eszébe, amikor valaki egymaga több karaktert játszik el a vásznon vagy a képernyőn, de mostantól úgy mossa ki az agyadból a gagyit Mark Ruffalo játéka, hogy a legapróbb morzsát sem hagyja ott. Az I Know This Much Is True egy igazi nyomorpornó, nincs egy pillanata sem, ami felüdülést jelentene, iszonyú hatásfokkal, brutális erővel zúdítja a nyakadba a fájdalmat, és egyszerűen nem tudsz nem odafigyelni, amikor hozzád beszél.

Nagyon nehéz néznivaló ez a sorozat, és nem azért, mert gusztustalan lenne, hanem azért, mert egyszerűen nagyon hihető, és depresszívebb, mint bármi, amit az utóbbi években láttál. Az alapját Wally Lamb 1998-as könyve adja, ami két testvér sztoriját veszi végig, és mondhatjuk, hogy az életük legalább olyan pocsékul alakul, hogy annál pocsékabbul már csak nagyon nehezen alakulhatna. Persze mindig van lejjebb, de innen már ne legyen.

A sztori főhőse Dominic, akinek ikertestvére, Thomas paranoid skizofréniában szenved, a pilot elején egyből jól le is kaszabolja a saját kezét egy könyvtárban, hogy áldozatot hozzon az amerikaiak háborús bűneiért. És ez csak a történet eleje, innen tényleg csak lefelé vezet az a bizonyos út, az alagút végén pedig nem fény van, hanem további szenvedés. De akkor miért elképesztően jó mégis ez a sorozat?

Bár tényleg nehéz nézni, Mark Ruffalo akkorát alakít a két tesó szerepében, hogy azért már most minden díjat kérdés nélkül oda kellene neki adni, ráadásul annyira jó színész, hogy még csak fel sem merül az emberben, hogy a két karaktert ugyanaz az ember játszotta el, és ez aztán az igazán nagy szó. Ruffalo vigyorogva úszik a mocsoktengerben az aranyló szobrocskák felé, és ez már önmagában is megér egy megnézést.

Másik oldalról viszont amellett, hogy a sztori tényleg iszonyúan megterheli az embert, annyira életszerű és annyira megkapó, hogy nem tudsz kiszállni a sorozatból. Mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy megkaptuk az HBO-tól az összes epizódot, de az Ez minden, amit tudokot nagyon nehéz darálni, meg kell állni pár részenként, ha nem akar az ember összeroppanni a depressziótól, ezért is szerencsésebb talán heti bontásban kapni meg a nyomoradagot, az viszont jó kérdés, hogy így mennyire marad az ember a végéig. Mert nem biztos, hogy marad.

A sorozatnak ugyanis van egy apró hibája: az ember csak várja és várja és várja, hogy mikor lódul meg a történet, hogy mikor derül ki valami, ami óriási ívet ad ennek a sztorinak, de igazából nincs itt akkora ív, csak két tesó van, akikre rászakadt egy tonnányi kakkanat, ő pedig gyerekkora óta nem tud kikecmeregni belőle. Illetve nem, csak egy férfi van, aki a vállain hordja a környezete bűneinek súlyát, és megpróbál nem beleroppanni.

Olyan ez a sorozat, mintha az Esőembert kereszteznéd A régi várossal, de az utóbbi depresszív hangulatát tovább fokoznád. Tulajdonképpen Dominic sztorija ez, aki nem tudja, hogyan dolgozza fel, hogy a testvére súlyos állapotban van, hogy a barátnőjével valami gáz van, hogy az élete romokban hever, aztán szép lassan elkezdenek összeérni a szállak, a végén pedig kikötünk valahol.

Spoilerezés nélkül: egy olyan helyen, ami egy pici reményt ad. Még mindig minden sötét, de ott pislákol a fény. Közben viszont lepörög egy rengeteg szenvedéssel teli, mindvégig emberi és földhöz ragadt családtörténet, amiben mindenki szenved mindenkitől, amiben mindenki keresi a megnyugvást, vagy legalább egy apróbb szikrát, amiből reményt nyerhet, közben a legutolsó színész is akkorát alakít a szürkésre fazonírozott, 35mm-es filmre forgatott menetben, hogy a fal adja a másikat.

Igen, az egész sorozat 35mm-re forgott, így még furcsább a hangulata, Derek Cianfrance rendező 590 órányi anyagot vett fel, ami állítólag félmillió méternyi filmet jelent. Úgy néz ki, megérte. Az I Know This Much Is True-t nem éppen könnyű nézni, mégis imádod. Akkor is, ha most nem akarsz ennyire depresszív történeteket látni. Pont jó helyen van, jó időben. Hogy tudd, lehet ez sokkal rosszabb is, és hogy becsüld meg, amid most van. És igen, bárkit elérhet egy ekkora méretű borzalom. Az Ez minden, amit tudok mind a hat része egy út a pöcegödör mélyére. De úgy jössz ki onnan, hogy nem bántad meg egy pillanatát sem. Nézd az HBO GO-n minden héten. Ne akard ledarálni.