Egy brit rendező a Fülöp-szigeteken forgat, filippínó színészekkel, filippínó nyelven. Mélydrámát. Hát csoda, ha csak egyetlen mozi vállalta be? Igen is és nem is.

Sean Ellis filmjére teljes biztonsággal mondhatjuk, hogy a kutya se ült volna be mondjuk a Westendben, majd megteszik, ha elkészül a mű remake-je Amerikában. Nem csak feltételezgetünk, már folynak az előkészületek a Foxnál, akik teljes joggal csaptak le erre a remekműre. A Metro Manila nem véletlenül lett a britek Oscarra jelölt filmje, tulajdonképpen minden benne van, amiért megnyerheti a legjobb külföldi filmért járó szobrot: erős szociodráma, elnyomás, aranyos kislány, nyomor és nagyon-nagyon sok feszültség.

A film egy olyan család történetét meséli el, akik gondolnak egyet, és a biztos falusi nyomor elől Manilába költöznek, hogy szerencsét próbáljanak. Az apa, az anya és az aprócska gyerkőcök azonban gyorsan szembesülnek azzal, hogy mese nincs, az utcán kell élniük. Apuka, Oscar azonban végre munkát szerez, biztonsági őrként remek lehetőségek birtokába jut, ami kihúzza famíliáját a bajból, de mint mindenhol, a korrupció felüti hatalmas buksiját, innentől kezdve pedig Oscarnak B tervet kell kitalálnia családja megmentésére.

Azt tudni kell, hogy a Metro Manila nehéz film, de tulajdonképpen két részre bomlik. Az első órában egyre mélyebbre és mélyebbre csúszó drámát kell kibírnunk gyomorral, majd a film második fele kisebb fordulatot vesz, és egy teljesen korrekt heist movie-vá válik. És akkor rájössz, hogy volt értelme az első órának, meg kellett ismerned a nyomort, a kilátástalanságot ahhoz, hogy értsd Oscar tetteit, és igazi katarzist hozzon a tökéletes végkifejlet. Így lesz kerek egész ez a mű, amit sajnos csak egyetlen budapesti mozi játszik (Művész), és csak napi egyszer.

Ellis-szel találkoztunk a miskolci Cinefesten, ahol elmondta, hogy ezt a filmet bizony annyira kevés pénzből kellett elkészíteni, hogy ő maga vállalt be mindent, még a szendvicseket is a saját kezével kente a stábnak, nehogy túlszaladjanak a költségvetésen. Ez azonban nem látszik meg a végeredményen. A Metro Manila csodaszép munka, amelyben a számunkra ismeretlen színészek a lelküket is kiteszik, és bár nem fogod jól érezni magad utána, te is azt fogod gondolni, hogy az év egyik legjobb filmjét láttad. Hogy Hollywood ezt hogyan fogja elrontani, arra már nem vagyunk kíváncsiak. Tökéletesen összerakott, tökéletesen nyomasztó, hatásvadász, mégis gyönyörű film.

9/10

És ezt olvastad már?
Kínában csúnyán megerőszakolták a Harcosok klubja végét