Visszatértek a vásznakra a Kuflik, akiknél nem sok jobb dolog történt mostanában a magyar animációs filmezésben, már ha leszámítjuk a kizárólag felnőtteknek szóló meneteket.
Dániel András talán még maga sem sejtette, hogy mi lesz a Kuflikból, amikor kihozta a legelső könyvet Egy kupac Kufli címmel. Csak két rövidke mese volt, de minden felnőtt és gyerek hülyére röhögte magát a teljesen abszurd, mégis imádni való történeten, de igazán akkor lett teljes az öröm, amikor megszületett az első két rajzfilm, ami rátett egy lapáttal a könyvek kreativitására is. Rajzfilmben ugyanis még szórakoztatóbb ez a hét pattogó izé, extra poénok kerültek be a már jól ismert sztorikba, és valószínűtlenül őrült és vicces lett a sztori, mert ki ne röhögne egy erősen tájszólással beszélő varázsgombán, aki egyébként Fila melegítőben van? Hát miféle furfang szüleménye ez?
A Kuflik aztán 2017-ben mozifilmet kaptak, ami a könyv sztorijait vette sorra, majd mivel azóta már megint született egy a Holdról is jól látható mennyiségű Kufli-sztori, jöhetett belőlük az újabb moziváltozat, a Mi újság, Kuflik?, ami pont annyira őrült és szórakoztató, mint amilyen az első is volt. Így megszületett a magyar mozitörténelem egyik legjobb rajzfilmsorozata.
Mert hát nézzük csak: valahogy a nagyvásznon mindig pocsékul sikerülnek a folytatások (helló, Kis Vuk), vagy maximum közepesen (helló, Macskafogó 2.), most viszont itt egy betonbiztos minőségű, totálisan kiszámíthatatlan, imádni való társaság olyan sztorikkal, amiktől azonnal elkérnéd az író dílerének a számát, vagy legalábbis azt innád, amit ő iszik.
Ezúttal is a kreatív őrületbe lehet beugrani, van itt Máshogyoszkóp névre hallgató sámli, amire felállva másképp lehet látni a világot, van véletlenül felvett varázsgomba-sisak, tengernek képzelt pocsolyában elővezetett hajócsata, a zenélni nem tudó kuflizenekar, magyarul minden, amit ha ismered a könyveket, akkor már olvashattál, de mindig jön egy-két képi csavar, amitől felnyerít az ember.
Most talán kicsit kreatívabbak voltak az alkotók, beúszik például egy felnőtt fejjel nagyon is röhögős "élő dokumentumfilm", egy kis visszakacsintás az előző filmre, de tulajdonképpen pont azt kapja az ember, mint az előző mozitól: a könyvek filmes megvalósítását néhány extra ötlettel megspékelve. Ha az ember ismeri őket, akkor is néhány képi poénnal fel tudják őket dobni annyira, hogy még felnőtt fejjel is hangosan fel tudjon röhögni rajta.
De persze gyerekfilm ez, viszont ha a gyerekkel kell moziba menned, kicsit sem fog fájni, és erről nem csak a rajzok, hanem Scherer Péter szinkronja is tehet, aki még mindig marha jól hozza az összes karaktert, nálam ő már például inkább Béla bá vagy Pofánka, mint Pepe, valószínűleg azért, mert érezhetően ő is nagyon élvezi ezt az egészet. Amíg ez így marad, a Kuflikkal nem nagyon lehet majd tévedni. Jöhet a többi könyv és film is bátran.
