Szellemesen és élethűen utánozzák a valóságot a japán minivilágok, és a történetük is meglepően régről ered: 1300 éve például egy mini, de működőképes szövőszéket állítottak össze.
Mindig is lenyűgözőnek találtuk a kicsinyített világokat, ám egy dokumentumfilm – a Japán Alapítvány online sorozata keretében, ami a japán kultúra egy-egy szeletét mutatja be – a hátterébe is betekintést enged.
A film a 2020-ban megnyílt tokiói Small Worldsszel, a világ egyik legnagyobb beltéri miniatűr témaparkjával indul, ahol hétköznapi témák mellett egy komplett várost is felépítettek. És itt nemcsak egyszerű makettekről van szó:
a városba mini önvezető autókat terveztek, indulnak, megállnak, kanyarodnak (és indexelnek hozzá), figyelik a lámpákat, vagy ha egy látogató eléjük teszi a kezét, szépen megállnak egymás mögött.
Mozognak a pici, 1:80 arányú emberkék is, az egészből pedig azonnal érezzük, hogy a japánok milyen szinten fejlesztették tökélyre a miniatűröket.
És aztán jön az újabb az újabb döbbenet, az egész eredete. Tokiótól 900 kilométerre, a Fukuoka prefektúrában lévő Okinosima szigetén találtak egy 1300 éves szövőszéket, ami mintegy tizede egy normális méretűnek: 17 centiméter széles és 48 centi hosszú, de ami legérdekesebb, hogy
olyan pontosan készítették el, hogy ténylegesen szőni lehetett vele.
Valószínűleg vallási szertartások rituális kelléke lehetett, mert már a 8. század környékén is szerették a mini tárgyakat, legalábbis Fukoka környékén biztosan.
A következő állomás az 1873-as bécsi nemzetközi kiállítás, ahol először mutatták be a japán miniautúra-művészetet Európában. Oda egy hagyományos japán ház modelljét vitték, amely természetesen tökéletes másolata volt az eredetinek.
Sokáig egy raktárban porosodott a makett, ám pár éve restaurálták, a programban a Kiotói Technológiai Intézet magyar munkatársa, a hagyományos japán építészetet kutató Barna Gergely Péter is részt vett tanácsadóként. Jelenleg a bécsi Néprajzi Múzeumban látható a kis épület.
A film később három specialistát mutat be, Azuma Kjokó kérlelhetetlen alapossággal készít mini bento boxokat,
nemcsak az apró csomagolásokat, hanem a belsejében lévő, egyenként egy milliméternél kisebb rizsszemeket is szimulálja például a rizsgombóc, azaz onigiri esetében.
Azuma kis csipesszel biggyeszti helyükre a részeket, minden darabot gondosan becsomagol. Egy bento box nincs teljesen két centi, több mint ötven óra alatt készül el – és az egészből felépített egy mini közértet!
A második specialista Tanaka Tacuja – ő az, akinek a munkáit jó eséllyel te is láttad már, és akit 3,5 millióan követnek az Instán, ahová 2011 óta minden áldott nap posztol egy-egy miniatűráról készült képet. Kicsit mások a munkái, mint Azumának: beemel egy másik japán hagyományt, a dolgoknak új funkciót, új jelentést adó mitate fogalmát, így lesz a brokkoliból fa, a csipeszből várótermi ülés, rizskupacból felhő. Tanaka a műsor kedvéért elkészített egy új miniatűrt, és kezdetnek az edénybolt felé vette az irányt...
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Végül Kavai Jukiót láthatjuk, aki a családi vállalkozásával megrendelésre alkot miniatűröket, az egyik megrendelőjének például egy év alatt készített el egy munkát, személyesen is járt a miniatürizálásra szánt helyszínen, sokat fotózott is ott, mert mint mondta, „én is átéreztem a megrendelő vállát nyomó felelősséget”. Naná, hogy ők is elképesztő részletességgel dolgoznak, egy szakács számára például megcsinálták a konyhája makettjét, amelyben nemcsak nyitni lehetett a hűtőt, de tele is volt ételekkel.
Íme a 28 perces doku angolul / japánul, magyar felirattal:
(Forrás, borítókép: Japán Alapítvány)
Ez is érdekelhet: