Ha volt játék, ami megérdemelt egy igazán jó folytatást, hát a Rage volt az. Az id Software nyílt világú akció-RPG-jét nem azért vártuk vissza, mert annyira felejthetetlen volt, egyszerűen csak annyi lehetőség volt még benne, hogy simán vissza lehetett volna hozni egy erősebb körre. Úgyhogy amikor kiderült, hogy az id és az Avalanche együtt fejlesztik a Rage 2-t, akkor nagyjából borítékolni lehetett, hogy napokig csorgó nyállal lövöldözünk majd ebben a Mad Max-szerű világban, és nagyokat bólogatunk majd az újítások láttán. Ennél nagyobbat nem is tévedhettünk volna.

A Rage 2 ugyanis olyan, mintha nem készült volna el teljesen. Bizonyos értelemben nagyon jó, bizonyos értelemben pocsék, vagy ha úgy vesszük, akkor egy tökéletes alapanyag valamihez, ami akár szuper is lehetett volna, de így csak a feledés homályába merül. Ez a játék ugyanis kevés ahhoz, hogy az embernek erősebben dobogjon a szíve, és nagyobb téteket tennék rá, hogy egy hónap múlva már nagyjából senki sem fog emlékezni arra, hogy kijött egyáltalán.

Ez pedig baj. Van egy tök jó alapfelállásunk, világvége, föld alá szorult mutáns túlélők, rangerek, akik védik a neonszínekben pompázó pusztaságot, egy erősen gépesített főgonosz, aki egyébként elég jó karakter, böhöm nagy szörnyek, nagy fegyverek, extra képességek, Mad Max-hangulat, ezt kellett volna megfejelni egy jó sztorival, érdekes karakterekkel, hosszúra nyújtott, élvezetes játékmenettel, de ebből egyik sem jött össze igazán.

Nem volt túl jó ómen, hogy a készítők a megjelenés előtt azt mondták, itt a történetet keresni nem lesz érdemes, oda lesz ugyan kenve valami, amire rá lehet fogni, hogy úgy néz ki, mint valami sztori, de tulajdonképpen igazán nincs, csak egy alapfelállásunk és egy posztapokaliptikus világunk van, amiben el kell kezdenünk mozgolódni, találkozni karakterekkel, teljesíteni küldetéseket, aztán boldogan térni vissza a valódi életünkbe. Az utóbbi simán összejöhet egyébként, de érdekes karakterekre nem érdemes számítani, mert a főgonoszon kívül igazából nincs egy sem, ő viszont szinte alig szerepel a játékban.

Az egész sztorimód tényleg olyan, mintha csak úgy tessék-lássék módon került volna be a játékba, pedig micsoda jelenetekkel indít, te atyaúristen, egyből egy akció közepében találjuk magunkat, ahol szinte mindenki a halálát leli, mi pedig utolsó rangerként felvesszük az egyik nagy ász páncélruháját, akit úgy ropogtatott el egy gigalény, mintha csak sós ropi lenne. Ezek után viszont csak limitált számú küldetéssel találkozunk, azok sem túl érdekesek, és még csak nem is hosszúak, nagyjából 8 óra alatt le lehet tudni az egészet, ami egy nyílt világú akciójátéknál maradjunk annyiban, hogy a lónak egy bizonyos testrésze.

Mondhatnánk, hogy akkor a grafika biztosan kárpótol mindenkit, mert legalább az a 8 óra folyamatos ámulatban telik, de nem, a Rage 2 egyáltalán nem néz ki olyan jól PS4-en, mint amilyennek tűnt az előzetesek alapján, ráadásul a világ sem feltétlenül annyira kreatív, de tény, hogy bizonyos pontjain rettentően hangulatos tud lenni.

A nyílt világban rohangálás elég monoton dolog, a járművek vezetése okés, de nem viszi fel az ember pulzusát a sokadik autós lövöldözés, és ez bőven az Avalanche hibája. Tulajdonképpen lehetett volna sejteni, hogy baj lesz, hiszen a Just Cause 4 sem volt egy túl jól eltalált darab, tele volt bugokkal, fura megoldásokkal, de ugye az ő nevükhöz fűződik a Mad Max-játék is, ami annyira azért nem volt rossz, sőt, csak egyetlen hibája volt: túl hamar fulladt az érdektelenség mocskába. Ennyire azért nem hamar.

Az Avalanche mellett azért itt az id is, akik nagyon értenek az FPS-ekhez, és itt sem vallanak szégyent, amikor lövöldözni kell, akkor azért nagyon működik a játék, mennyivel jobb lett volna, ha erre koncentrálnak, és nem a nyílt világra, egy-egy akció közben azért már lehet mosolyogni, főleg, ha már meglátogattuk a fegyvereket és extra képességeket adó ARK-okat, és úgy megyünk harcba. Az irányítás viszont nem különösebben akcióbarát, mintha nem lenne pontos, kicsit talán késne is, de ezt még bőven kijavíthatják egy későbbi frissítésben.

Az a baj, hogy a Rage 2 szinte semmilyen téren sem teljesít jól a lövöldözéseken kívül, mert egy-egy nanoritoktól feltápolt golyószóró-balett néha tényleg eszméletlenül jó tud lenni. Nem rossz benne autót vezetni, de a táj sivár, az utak pedig hosszúak. A karakterek szürkék, sztori alig van, a játékidő rövid, a küldetések teljesítése után pedig nincs az az isten, hogy valaki még maradni akar. Kicsit olyan, mintha még a Borderlands 3 előtt ki akarták volna hozni, mert tudták, hogy nem versenyezhetnek vele. Kár. Dolgozni kellett volna még vele, ötletelni rajta, mert így az embernek előbb lesz kedve elővenni a Rage első részét, mint ezt a teljesen érdektelen folytatást.