Sziasztok gyerekek! Szeretitek az ázsiai harcművész-filmeket? Miki egér hozott nektek egyet. Nyomokban Mulant is tartalmaz.
Ha úgy nézzük, a Disney új, élőszereplős Mulanja egy nagyon, de nagyon ambiciózus vállalkozás. Nem kívánta ugyanis úgy elmesélni a régi sztorit, ahogy mi is ismertük, tele viccel, bájjal, de mégis sokszor meglepően felnőttesen. A Mulan mint animációs film azért működik még a mai napig is nagyon, mert az egyik legfelnőttesebb Disney-mese, amin bőven lehetett röhögni, de izgulni is, a hunok ugyanis meglehetősen veszélyesek és kegyetlenek voltak, és bár tudtuk, hogy egyszerűen nem létezik, hogy ne a jó győzzön, mégis izgultunk ezért a csöpp lányért, aki fiúnak tettette magát, hogy megmentse az apját a háborútól.
Nyilvánvalóan ez a kellemes izgalom most már nehezen érkezik, hiszen pontosan tudjuk, hogy Mulan nem vallhat kudarcot 2020-ban sem, még akkor sem, ha ezúttal a fenyegetés sokkal komolyabb, a film is jóval sötétebb, a korszellem pedig nem igazán kedvez annak, hogy egy erős lány kudarcot valljon a vásznon. Ne is valljon, tegye azt, amiért megszerettük, legyen kemény, leleményes és hősies.
Ez mind megvan az új Mulanban is, valami azonban nincs: a könnyedség. A Disney teljesen jól döntött, hogy nem akar még egy képkockáról képkockára lemásolt remake-et készíteni, inkább teljesen új úton indul el, ez viszont a régi rajongóknak nem tetszik, mert ők Mushut akarják, meg a dalokat, viszont ha lenne Mushu, meg dalolászás, akkor az lenne a baj, hogy minek kellett leforgatni élőszereplőkkel, amikor pont ugyanaz az egész, mint volt.
A Mulan egyszerűen nem nyerhetett. Talán pontosan tudták ezt a készítői is, ezért meglépték a legbátrabb verziót: egy szimpla vuhsziát készítettek, ami gyerekbarátabb az átlagosnál.
Igen, a Mulan egy vuhszia, amiben a főhősnő már nem csak úgy harcolgat, hanem komoly szuperhősképességekkel is rendelkezik, óriásiakat ugrik, kissé túl könnyed, közben pedig egy megvadult Duracell-nyuszi lelkületével harcol.
Annyira nem veszik poénra a filmet, hogy nem csak az animációs verzió fő poénforrását, Mushut száműzték belőle, hanem egyéb mellékszereplőket is, a katonatársak sem annyira harsány karikatúrák, Mulan parancsnoka pedig egy idősebb férfi, akivel már az elején látszik, hogy kizárt a románc, talán azért is, mert 2020-ban nem annyira néznék jó szemmel az emberek, ha valaki a vásznon a felettesével jönne össze, főleg ha mindez a katonaságban zajlik. Valahol jogosan, és egyébként az új kvázi szerelmi szál sem kellemetlen, nem is életidegen, valami azonban nagyon.
Az, hogy az új Mulan, Yifei Liu legalább annyira férfias felkötött hajjal, mint Cindy Crawford fénykorában. Semennyire. Míg a rajzfilmes Mulan sem tűnt éppen túlzottan férfinak, az ott és akkor valahol aranyos volt, ott elnézte az ember, hogy a katonatársak és a vezetők legalább annyira láttak, mint Stevie Wonder. Értem én, hogy olyan korban élünk, amikor az éppen világot hódító K-pop-zenekarok tagjai annyira femininek, hogy tényleg csak felvonja a szemöldökét az ember, de ez így akkor is nevetséges.
Másrészről a hangsúly itt nagyon másra terelődik, mint a rajzfilmben, és ez egyszerre jó és pocsék is. Mulan itt már nem bénácska kislány, aki az idős apja helyett magát férfinak tettetve indul a háborúba, hanem egy olyan lány, akinek szuperképességei vannak. Átjárja a csí energiája, ami csak nagyon keveseknek adatik meg, így képes gyakorlatilag még repülni is, és úgy harcolni, ahogy senki. Nem csak azt kell elrejtenie a világ elől, hogy nő, hanem azt is, hogy milyen képességei vannak. Ez azonban azért nem különösebben fura, mert a vuhsziákban is képesek egészen meredek dolgokra a szereplők harc közben, a fizika törvényei bohókás ajánlások csupán.
Bátor döntés volt egyáltalán nem viccesre venni a sztorit, de az új Mulan mégis igyekszik annyiszor megidézni a régi filmet, amennyiszer csak tudja. Egy-egy jó helyen elhelyezett zene, néhány régi jelenet újra felvéve azért képes mosolyt csalni az arcokra, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy a kicsik sem szórakozhatnak jól ezen a sokkal nagyobb kalandon. De akad jónéhány kérdés, amit nagyon nehéz megválaszolni.
Például az, hogy a nagyon fiatalok, akikre egyébként ez a film is számít, hogyan fognak viszonyulni egy olyan műfajhoz, ami egyébként a gyerekektől baromi idegen. Vagy hogy minek kellett a rajzfilm sólymából alakváltó boszorkányt csinálni, akinek a történetszála egyébként eléggé suta, de tény, hogy nagyon látványos, amikor átalakul, vagy amikor harcol. Vagy hogy ha már rengeteg pénzt ölünk bele egy vuhsziába, akkor miért nem emlékezetesek az akciójelenetei?
Mindezek ellenére nem szerethetetlen az új Mulan, csak nagyon más, máshová helyezi a hangsúlyt, nem akar közösködni hangulatában a régivel, ezt viszont nagyon sokan nem fogják könnyen lenyelni. Azt nehéz elvitatni tőle, hogy bátor, ez az erős és merész nő ráadásul a legjobb helyen van a legjobb időben, pláne azért, mert ő nem lealázza a férfiakat, hanem utat mutat nekik, viszont csodát nem képes művelni az alapanyagával. Még így is a legjobb élőszereplős Disney-átiratok között van, csak hát valószínűleg a kutya se fog rá emlékezni 2-3 év múlva.