Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Túl sok nem kellett volna a boldogságunkhoz, de Scott Waugh rendező szerint a több mégiscsak több. Ettől a Halálos iramban: Tokiói hajsza A keresztapa II-nek tűnik.

Eldöntöttem, hogy abszolút pozitív leszek. A Need for Speed egy jó film. Jó, mert nem fáraszt a megértés problémakörével, nem akarja, hogy gondolkodjak rajta, sőt, ki is kéri magának, ha esetleg úgy érzem, bizonyos dialógusoknál egy dadaista költeménynek is több értelme van. Nem terhel mély karakterekkel, sőt, tulajdonképpen karakterekkel sem, így nem vonja el a figyelmemet az aznapi meetingeken hallottakról, nem kell belemerülnöm a mozi mocskos világába. Tulajdonképpen köszönetet kellene mondanom neki.

A Need for Speed jó film, mert elérte azt, hogy utána játszani akarjak az utoljára megjelent, szerintem teljesen szórakoztató Rivals-szal, hogy legalább érezzem, mit is jelent tulajdonképpen az NFS-érzés. Igazából nagyon szívesen meghívnám Scott Waugh rendezőt is egy meccsre, de csak azért, hogy segítsek neki, ha már ilyen pozitív vagyok. Hiszen szegény pára láthatóan nem igazán jutott hozzá egyetlen játékhoz sem, hallani hallott róla, vagy legalább látott fél szemmel egy gameplay-videót porszívózás közben, le is szűrte belőle, hogy ez ilyen rendőrös, üldözős, jó autós izé, na, olyat fog majd ő is csinálni. Legalább 30%-ban.

Waugh, az egykori kaszkadőr nagyon ért az autókhoz, de sajnos George Gatins forgatókönyvíró nem. Sebaj, időt és energiát nem sajnálva nekiült, és végül testet öltött a nagy mű, óriási munkával sikerült az összes 90-es évekbeli B-filmes klisét fordulatot egyetlen szkriptbe beleszuszakolnia, a stúdió pedig volt annyira vidám a sorok olvasása után, hogy még azt is megengedte a készítőknek, hadd legyen ez a remek autós mozi 130 perces. Hiszen már a Halálos iramban 6. is két és félórás volt, majd legfeljebb ebbe is belepasszírozunk egy nyolcvan kilométeres felszállópályát, vagy majd hagyjuk, hogy a szereplők elversenyezgessenek egymással Skóciától Timbuktuig kedélyesen. A DreamWorks egyébként kifejezetten kedves volt, hogy egy megfelelően erős reklámot is adott a rendezőnek előző filmje DVD-megjelenésének örömére. Ki fogod szúrni az Act of Valor-t a benzinkúton, ha vak vagy, akkor is.

A Need for Speed jó film, mert nem akarja, hogy vállunkra vegyük a szereplők terhét, ezt pedig annyira ügyesen éri el, ahogyan azt csak a legnagyobbak tudják: komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy ha akarnánk se kedveljünk meg a szereplők közül senkit sem. Ott van például a főhős, Tobey Marshall (Aaron Paul, bitches), akivel már-már azonosulni tudnánk, de aztán amint beszáll az autójába a szöszi szépség, Julia (Imogen Poots), sült paraszttá változik, amitől az addig teljesen épelméjű gyönyörűség azonnal nedvesedni kezd.

Hogy ez eddig nem jutott eszünkbe! Gatins ötletétől máris egy egész nemzedék csajozik be, nincs itt szükség másra, csak egy jó kocsira, és az eeeegen bébi, látod, milyen veszélyesen vezetem ezt a drága verdát-mondatra. Csodákra lehet képes minden magába forduló bölcsész! Ezt onnan tudjuk, hogy a szintén tajparaszt főgonosz, Dino Brewster (Dominic Mammamia Cooper) Tobey egykori szerelmével kavar, aki szintén elég jó csaj, és hasonló eszköztárral sikerült őt meghódítani.

De hagyjuk is ezt, hiszen annyi más jóság vár ránk a bőséges játékidő alatt! Megtudod például, hogy egy kórházban fekve a nővérke bármikor ad neked laptopot, ennek örömére ki is találtam a laptoppingot: ha kórházba kerülsz, kérj a nővértől egy notebookot, majd abban a pillanatban fotózd le az arckifejezését, és töltsd fel a netre. Csilliárd, milliárd megosztás! Waugh kijavítja a Need for Speed-játékok egyik legnagyobb hibáját, a szöges útzár alkalmazását, hiszen itt kiderül a valóság: az autók túl gyorsan mennek ahhoz, hogy le lehessen helyezni a pályákon egy-egy verseny közben. Ahhoz viszont nem, hogy a távolban egy rendőr a fák közé álljon kocsijával, kipeckelje a gázpedált, majd mikor társa alkalmasnak látja az időt, sebességbe tegye, aztán jól telibe is kapjon vele egy luxusautót. Végre felnyitotta valaki a szemünket a rendőri találékonyság csodáira! Köszönjük!

A rendező tulajdonképpen nem szeretné, ha elvonná a figyelmünket Matthew McConaughey és Jared Leto a Mielőtt meghaltam című filmben mutatott csodálatos, Oscart is érő játékáról, ami még mindig a fejünkben mocorog, ezért nem foglalkozik a színészkezeléssel, ne homályosítsa el a csillagokat Paul és Poots ragyogása, de Michael Keaton is menjen vissza az anyjába, ha itt produkálni akarja magát.

Ha már itt járunk, meg kell köszönnünk azt is, hogy a Need for Speed reményt ad a home office erősebb tempóban való elterjedésére, Keaton ugyanis egyetlen székből vezet valamiféle furcsa webműsort, teljes titokban, nehogy a rendőrség rájöjjön, bár kicsit furcsa, hogy tulajdonképpen bárki betelefonálhat a műsorába, és az arcát is adja hozzá, a rendőrök pedig már előre készülnek az általa szervezett, szupertitkos futamra. Ebből a székből vezeti le továbbá a versenyt is, mintha odaragadt volna valamikor, vagy csak szimplán nem lenne kedve felállni belőle. Batman is lehet fáradt.

Na jó, nem bírom tovább, hagyjuk ezt. A Need for Speed egy 130 perces tömény kliséorgia, egy nagy halmaznyi érthetetlen dialógusra felfűzött színész- és forgatókönyvírói csőd, de egyetlen pontján jobb, mint bármi, amit mostanában láttál. Waugh ugyanis tényleg ért az autós üldözésekhez, ezért megkomponálta minden idők leglátványosabb, ráadásul príma 3D-vel mozikba küldött csatáit, ha fogékony vagy a gyors autók iránt, akkor ezért mindenképpen érdemes megnézni a filmet. Csak ezekért a jelenetekért kapott olyan pontszámot, amilyet.

Akad egy-két elég korrekt NFS-utalás, az utak, a sivatagi pálya például a játékból köszöntek vissza, egy-egy kamerabeállítás és törés is mutatott némi hasonlóságot, de hol volt például egy rendőrkordonon áthajtás? Hol volt egy EMP? Miért nem használt senki nitrót? Mindegy is, lehet, hogy jobb ezt elengedni, hadd hajtson ez a projekt a poklok országútján a vesztébe. Ettől függetlenül a Need for Speed tuti siker lesz, legalábbis anyagilag, meg fogja találni a közönségét, de ehhez mi nem vagyunk méltók. Azt mondtam már, hogy a börtönőröknél is mindig van iPad, amit elkérhetsz? Szóval ha börtönben jársz, szólj a börtönőrnek, kérj tőle egy iPadet…

4/10

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.