Nem feltétlenül szeretnénk összeveszni azokkal, akik Leónak ítélték volna a legjobb főszereplőnek járó díjat, de nincs igazuk.

Ha létezik ember, aki jogosan kapott idén Oscart, hát Matthew McConaughey volt az. Félő, nem ez lesz az utolsó eset, hogy a kezébe nyomnak egyet a szobrocskából, ebben a fasziban ugyanis hatalmas lehetőségek vannak, és ezt nem csak a True Detective-ben látott parádés produkciója miatt jelentjük ki. Felejtsük most el, hogy régen középgagyi romkomokban bohóckodott, régóta megtesz azért mindent, hogy felkapaszkodjon az elit ligába, mondhatni a legnagyobb zsenik közé. Gyilkos Joe és Mud, hogy mást ne mondjunk.

A Dallas Buyers Club olyan film számára, ami csak nagyon ritkán jön el egy hozzá hasonló színész életében. A tökéletes mozi, a tökéletes szerep. Az igaz történeten alapuló sztori főhőse olyan karakter, amiben mindent meg lehet mutatni, ami egy Oscarhoz kell, el is lehet rontani, persze, de McConaughey és Jared Leto annyira messze állnak a hiba lehetőségétől, amennyire csak művészek állhatnak, olyan bivalyerős színészi játékot mutatnak, ami talán még DiCapriót is idejekorán meggyőzte arról, hogy badarság lenne helyet szorítani a polcán első Oscarjának.

A Mielőtt meghaltam főhőse Ron Woodroof (Matthew McConaughey), egy rodeós isten, aki az alkohol-nők-kokain szentháromságának bűvöletében él. Nem éppen élete legjobb napján egy orvos közli vele, AIDS-es, ráadásul mindössze harminc napja maradt, szóval gyorsan rendezzen el mindent ezen a Föld nevű bolygón, amit még szeretett volna. Ron azonban úgy dönt, nincs kedve meghalni, így beleássa magát betegsége gyógymódjaiba, talál is valamiféle megoldást, de az amerikai gyógyszeripar minden pillanatban igyekszik keresztülhúzni a számításait. Összehozza a sors egy Rayon nevű transzvesztitával (Jared Leto), ketten pedig mindent megtesznek azért, hogy a betegek jobban érezzék magukat, közben az sem baj, ha még ők is teletömhetik a zsebüket halott elnökök képeivel.

A film igazi színészkedvenc dráma, nem is a történet lesz az érdekes, hanem az, ahogy azt elmesélik a vásznon. Az eddig is remek, de nem sok vizet zavaró filmeket készítő Jean-Marc Vallée (C.R.A.Z.Y., Az ifjú Viktória királynő, Café de Flore) most olyan színészekkel dolgozhatott, akik valószínűleg eladták a lelküket az ördögnek a tökéletes alakítás kedvéért. Jared Leto például egyenesen zseniális, az ember meg is bocsátja neki zenekarával, a Thirty Seconds To Mars-szal mostanában elkövetett kisebb-nagyobb bűntetteit, és már azt sem bánnánk, ha egyszerűen csak a filmezésnek élne. Leto egyébként hat évig nem vállalt szerepeket a Dallas Buyers Club előtt, erre viszont érdemes volt ennyit várni.

McConaughey… nos, ez a férfi jelenleg az egyik legjobb a szakmájában, bár kíváncsian várom, mikor válik unalmas rutinná, hogy mindig texasi karaktert bíznak rá. Egyelőre még nagyon izgalmas oldalait tudja megmutatni, de tartok attól, hogy öt–hat film után már bármennyire is lesz fantasztikus, mást akarunk majd tőle látni, valami hasonlóan lehengerlőt. Mivel legközelebb Christopher Nolan Interstellar-jában láthatjuk, talán nem is kell sokáig várnunk valami másra és lehengerlőre.

De mindegy is, maradjunk a jelenben, ahol ő és Leto kérdés nélkül kapott Oscart Ron és Rayon megformálásáért, de magába a filmbe is nehéz belekötni, bár nem lehetetlen. A Mielőtt meghaltam szájbarágóssága egy picit néha kellemetlenné válik, a gyógyszeripar gonosz, tudjuk nagyon jól, de ha ezen túl tudjuk tenni magunkat, akkor egy közel tökéletes drámát kapunk a pénzünkért. A Dallas Buyers Club emlékezetes film, amit nem csak a McConaughey-rajongóknak kell látni, hanem azoknak is, akik szerint Jared Leto egy vásári bohóc.

9/10

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon