A nextgen ígéretével jött a PS5. De vajon mennyire tud felnőni a feladathoz? Kipróbáltuk.

Nem szívesen lennénk konzolok, mert szinte lehetetlen küldetésük van: csodát kellene művelniük, hiszen mindenki arra számít, hogy amikor boltokba kerülnek, olyat látunk majd tőlük, amiket még soha ebben az életben nem láttunk. Csak hát azok az idők már elmúltak. A PS3 volt az utolsó olyan gép, ami a megjelenésekor tényleg álleejtős produkcióval tudott előállni, azóta már maximum csak egymás mellett tudnak haladni a PC-vel, legalábbis egy darabig. A PS5-től sem szabad egyelőre csodát várni, már ami az induló játékok grafikáját jelenti, minden másban viszont nyugodtan keblünkre lehet ölelni a gépet, mert a PlayStation 5 bizony egy bitang jó konzol lett, ami lazán megnyerheti a konzolháborút, mert olyan fegyvere van, ami senki másnak nincs. Ezt a fegyvert pedig úgy hívják, DualSense. De ne szaladjunk ennyire előre.

Inkább kezdjük ott, hogy a PS5 extravagáns külseje az életben sem lett kevésbé „egyszerű”, az ember pedig most szembesül majd azzal, hogy igazából nem nagyon illik mindenhová. Merthogy kilóg. Mármint nem méretben, hanem koncepcióban, bár azt hozzá kell tenni, hogy a gép valóban irdatlan nagy, a PS4 mellé téve látszik igazán a különbség. De ez a kisebb probléma. A nagyobb probléma az, hogy ez a dizájn tényleg nem feltétlenül olvad bele az átlag nappalik látványvilágába, és nem is igazán fogja feldobni őket. Egyszerűen túl sok. Ez persze ízlés dolga, de el tudom képzelni, hogy rengetegen fognak azzal küzdeni, hogy hová tegyék ezt a monstrumot úgy, hogy ne kelljen 0-24-ben nézni.

Ha megvan a helye, és rácsavaroztad a hozzá adott talpat is, hogy biztonságosan álljon, akkor viszont már csak jó dolgok jönnek. A gépet a kontrollerrel kábelen csatlakoztatva gyorsan összehaverkodnak, majd egy rövid beállítási procedúra után felszáll az aranypor a képernyőn, és megjelenik a menü, amit mostantól rengetegszer fogsz bámulni. Ez a menü hála istennek képes jobbá tenni a PS4-en megszokott menüsort, bár néhány apróság azért eléggé szokatlan lesz elsőre.

Merthogy a Sony átalakított ezt-azt, és nem biztos, hogy kényelmesebb így. A DualSense PS-gombját hosszan megnyomva például nem lehet kikapcsolni a konzolt, nem történik semmi, nyomhatod percekig is, ne is próbálkozz vele. Ha viszont egyszer röviden nyomod meg, megjelenik a korábban még a játéksor felett húzódó menü most már sokkal kisebben, majd a végére húzva ott a jó öreg kikapcsológomb. Ez így elsőre baromi nehézkesnek tűnik, de igazából egyáltalán nem az, főleg azért nem, mert minden baromi gyorsan történik a PS5-ön, és bár lesz pár „összeszokós nap” az elején, gyorsan meg fogod szokni ezeket az új apróságokat.

Például azt, hogy ha a játékok közben nyomod meg a PS-gombot, nem a főmenübe kerülsz, hanem megjelenik egy újítás: a kártyák. Ezek a kártyák eléggé hasznosak, megmutatják ugyanis, hogy az adott küldetésben mennyire haladtál előre, hogy milyen újdonságokat és híreket tudhatsz meg a játékaidról, de akár segítséget is mutat videós formában, ha elakadtál volna. Alatta persze megjelenik a menüsor, ahol a házra nyomva visszajuthatsz a főmenübe, ha akarsz. Ez is inkább hasznos, mint idegesítő, és ezt tényleg nem fogod tudni megérteni addig, amíg nem használtad tartósan.

A menü egyébként egyik legszerethetőbb újítása, hogy a PS Store-t már nem külön applikációként kezeli, így nem kell várni a töltésre, azonnal megjelennek benne a játékaid, pikk-pakk intézheted a vásárlásokat, a letöltések azonnal elindulnak, hála istennek most már WiFi-n is gyorsan.

És igen, a Sony kijavította a PS4 legeslegeslegidegesítőbb másik hibáját is: a PS5 teljesen halk. De teljesen. Együtt töltött napjaink már nem úgy telnek, mintha valaki bekapcsolva hagyott volna egy hajszárítót, nem kell azon gondolkodnom, hogy ha éjszaka szeretnék játszani, vajon a gyerekek felkelnek-e a hangra, mert nincs hang. Egyedül akkor hallottam a zúgását, amikor lemezt tettem bele, de akkor is a meghajtó adott ki hangot, és nem a ventilátorok. De hát nem is véletlenül ekkora a konzol, viszont ha ez az ára, akkor nekem tökéletesen megfelel, és valószínűleg mindenki másnak is meg fog.

A PS5 két dolgot fújt folyamatosan megjelenése előtt, az egyik a töltési idők kvázi eltűnése a rettentően gyors SSD-je miatt, a másik pedig a DualSense kontroller, ami mindent megváltoztat majd, legalábbis szerintük. És a Sony egyáltalán nem kamuzott. A töltési idők tényleg minimalizálódtak, a Spider-Man Miles Moralesben egy gyorsutazás például nem egészen 5 másodperc alatt meg is van, az Assassin’s Creed Valhallában ez az idő nagyjából 10 másodperc, de ha azt vesszük, hogy ez korábban akár egy percig is eltartott, nem is különösebben tűnik soknak.

Bizonyos értelemben egyébként kissé megbonyolította a konzolosok életét a Sony azzal, hogy visszafelé kompatibilissé tette a konzolt nagyon helyesen. Előfordulhat ugyanis, hogy a játékaidból le tudod tölteni a PS4 és a PS5-verziót is, és ha ész nélkül nyomogatod a gombokat, ez akár úgy is megtörténhet, hogy észre sem vetted. Ha gyanús, hogy megtörtént a felesleges letöltés, akkor érdemes megnézni a játék ikonjára állva a név mellett, hogy PS4-változatot mutat-e, ekkor a kontroller menügombját megnyomva a „Játékverziók” menüpontot választva kiválaszthatod, hogy a PS4 vagy a PS5 verzióval szeretnél-e játszani. A mentéseket a legtöbb játék esetében átviheted PS4-ről PS5-re, a Miles Morales például játékon belül kezeli a mentések importálását.

Ez a kontroller egyszerűen nem tudok jobb szót használni rá: fasza. Nagyon fasza. A haptikus feedback és az adaptív triggerek elviszik a balhét, ennél jobb dolog nem történik majd a nextgen konzolháborúban. A PS5-höz járó, eleve feltelepített Astro’s Playground már egy kvázi DualSense techdemó, amiben rendesen bemutatják neked, hogy mit is tud ez a kontroller, és már ott megrökönyödsz, amikor a kis robot járását is tökéletesen érzed a kontroller fogásán, és azt is, mikor milyen felületen lépked, de akár azt is, hogy egy hogy helikopteren ülsz és azt is, hogy éppen egy rugót készülsz összenyomni.

Az hagyján, hogy a DualSense mozgásérzékelős, de ráfújásra például elkezd pörögni a játékban látott propeller is, az adaptív triggerek pedig brutálisan élvezetesek tudnak lenni egy FPS-nél. A Call of Duty Black Ops Cold War-t például hatalmas vigyorral az arcomon játszottam végig, mivel a jobb trigger pont úgy viselkedett, ahogy egy ravasz, így a fegyveres harc sokkal élethűbbnek tűnt, mint ha egy „sima” kontrolleren csak úgy nyomkodnám a triggert súly nélkül bele a nagyvilágba. A Miles Morales alatt is elég jó élmény egy kicsit reszponzívabb gombokkal lőni a hálókat, az viszont nem túl előnyös, hogy akadnak játékok, amik nem hajlandóak kikapcsolni a kontroller hangszóróját, mert nem mindenki tud hangosan játszani éjjel, amikor a család többi tagja aludna.

A DualSense mikrofont is kapott, amit a PS gomb alatti kis gombocskával bármikor ki és be lehet kapcsolni. Végre USB-C csatlakozón tölthető, így a régi USB-kábeleknek most már búcsút lehet inteni. Magán a gépen az „előlapon” egy, hátul pedig két USB-csatlakozót találsz, és nagy valószínűséggel egy hátsó USB-re szükséged is lesz később, hiszen nem mondhatni, hogy a gép jól el lenne eresztve tárhellyel. Én már a PS5 beüzemelésének estéjén szembesültem azzal, hogy nem tudok játékot telepíteni, hiszen elfogyott a tárhely.

Ami kevés. Pláne azért kevés, mert míg a PS4-nél sem volt sok az 500 GB-os tárhely, ott még nem kellett iszonytatóan nagy méretű játékokkal számolnunk, csak a generáció vége felé. Itt viszont már most is simán találkozol 100 giga körüli monstrumokkal. Ebből az következik majd, hogy aki megveszi, jó eséllyel nem tud mindent telepíteni egyszerre, le kell majd mondani a PS4-játékok egy részéről, amiket itt futtatnál, kivéve akkor, ha egyszerre nem telepítenél a konzolra egy rahedli játékot. Később csatlakoztathatóak lesznek a konzolhoz külső tárhelyek, amin tovább lehet garázdálkodni, de egyelőre még várni kell egy frissítésre, ami majd feloldja a külső SSD-kompatibilitást.

Na de nézzük, hogy hogyan muzsikál mindaz, amit rátelepíthetsz. A PS5-höz kapott Astro’s Playground jóval több, mint egy demó, egy nagyjából 2-3 órás, kreatív és vicces platformjáték, ami tökéletesen kiaknázza a DualSense minden csodáját, simán érdemes végigjátszani, mert egész a végéig tartogat teljesen cuki meglepetéseket azoknak, akik ismerik a PlayStation történelmét. Szépnek nem szép, PS4-en is közepes lett volna, de játékélményben simán az átlag platformjátékok fölé nő.

A Sackboy: A Big Adventure egy kedves platformjáték, olyan ennivaló grafikával, hogy az ember már csak azért is végigtolja, hogy a szemeit etesse. Részletes, színes, majdhogynem szagos is. Grafikai részletességben minimálisan többet hoz, mint PS4-en. A nagy versenyző a Spider-Man Miles Morales, ami PS4-en is szép, PS5-ön azonban élesebb, szebbek a textúrák, és persze baromi jól fut, a ray tracingnek köszönhetően pedig csodaszépek a tükröződései. A Godfall erős közepes, néhol kifejezetten zavaró hack’n’slash izé, bőven a kezdő felhozatal legkellemetlenebb meglepetése, grafikailag korrekt, de játékélményben nem maradandó. A Dirt 5 egy hajszálnyival szebb, mint PS4-en, ahol egyébként csodaszép és nem is fut rosszul, az Assassin’s Creed Valhalla is, viszont itt a töltési idők brutálisan lerövidültek. A nagy meglepetés a Devil May Cry 5 Special Edition, aminek annyira jót tesz a ray tracing és a feljavított textúra-parádé, hogy tényleg sokkal szebb lett az eredetijénél, már-már meg lehet kockáztatni, hogy a legjobb nextgen-játék.

Egyelőre itt tartunk, de amit látunk, az felemás. Pont ahogy a PS4 esetében, ott is sokat kellett várni arra, hogy valaki egy exkluzív címmel igazán durvát mutathasson. Itt még nincsenek PS5-exkluzívok. Minden játék elkészült PS4-re vagy PC-re is, valószínűleg a haszonmaximalizálás miatt. Ennek értelmében nem kifejezetten csak erre a hardverre készültek a játékok, így csodát még nem is érdemes várni tőlük. Azt viszont lehet, hogy minden brutális sebességgel, gyors töltéssel, szuper élsimítással fut majd, és ha 4K tévén játszol, akkor kifejezetten mosolyra húzódik majd a szád.

A PS5 egyébként a streamerek nagy barátja, aki gameplay-t rögzítene, most már szabadon, időkorlát nélkül teheti meg, ráadásul akár élőben is streamelhet a Share helyére került Create gombot megnyomva, amivel előjön egy menü, melyben menthetünk fotót, rövid videót vagy hosszabbat, utóbbira ráadásul két lehetőségünk is van. Az egyik, hogy elindítjuk a felvételt, és akkor kapcsoljuk ki, amikor csak akarjuk, a másik pedig a legutóbbi játék felvételének mentése, ami azt jelenti, hogy a PS5 egy játék indítása után 60 percet rögzít, melyet el lehet menteni. Ezzel csak az a baj, hogy amikor elmented a videót, akkor nem nullázódik a számláló, pedig úgy lenne az igazi. Ha streamelni akarsz, akkor a menüsorban azonnal meg lehet oldani, ha hozzárendelted a géphez a Twitch és/vagy YouTube-csatornádat, akkor két gombnyomás a menüben, és már megy is élőben a játék.

Ezek nagyon hasznos funckiók streamereknek, kicsit olyan is az érzése az embernek, hogy hájjal kenegeti őket a Sony. Sok más pontja viszont egyelőre még inkább csak ígéret, pontosan tudod, hogy ebben a vasban több van, hogy lesznek majd olyan játékok kb. egy év múlva, amitől lerepül a hajad, olyan grafikával, amilyet anno a PS5 és az Unreal Engine 5 techdemójában is láttál. Addig viszont lesz egy halk, gyors, a PS4-nél kiforrottabb konzolod, aminek kinézete továbbra is megosztó marad, viszont tele van lehetőségekkel, és amin minden játék tükörsimán fut. A kontrollere pedig konkrétan világbajnok. Nem fogod megbánni, ha már előrendelted.

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.