A Resident Evil 2 egy nagyon jó játék. Mindig is az volt, és mindig is az lesz. Csak hát baromi régi. Konkrétan pont 20 éves. A Playstaion-éra egyik legjobban összerakott, legizgalmasabb, legfilmszerűbb és szuperül megírt darabja örökre beégett az agyunkba, és sokan annak ellenére is játszottak vele még a mai napig is, hogy még a legfinomabban szólva is eljárt felette az idő, hogy a rögzített kameraállásoktól manapság már agyhúgykövet kapunk, az irányítása meg olyan, hogy az még egy buddhista szerzetest is erős káromkodásra késztetne pár perc után.

De hát ’98-ban még nagyon más volt a divat, most már máshoz vagyunk szokva, de mindegy, mivel még így is végignyomjuk a sztori miatt, ami a horrorjátékok egyik legjobbja. A Capcom nagyon jól felismerte, hogy ezt a játékot bizony valahogyan fel kell javítani, de ami itt történt, az olyan, hogy tanítani lehetne.

Ez ugyanis egy remake. Nem egy HD-verzió, nem egy remaster, hanem egy remake. Konkrétan újraalkották a játékot az alapjaitól, és nem úgy, ahogy a Crash Bandicootot, amit tényleg az alapjaitól rajzoltak újra. Ezt bizony újratervezték. Hozzáadtak. Másképp csinálták. És mégis olyan, mint a régi, és egyben valami sokkal több is. Hihetetlen, de készült egy olyan remake, amiért csak rajongani lehet.

A Resident Evil 2 ugyanis szakít az elődje minden idejétmúlt megoldásával, és majdnem 100%-osan a jelenkor követelményeit veszi alapul, ezzel lesz totálisan friss az élmény, de csak majdnem 100%-osan, ugyanis egy-két apróságot megtart az eredetiből. És nem csak a sztorit, hanem mondjuk a mentési rendszert, amit ugyanúgy írógépek felkutatásával lehet megoldani, plusz az inventorynk sem lett egy végtelen itemet begyűjtő zsák, ugyanúgy fejlesztenünk kell a méretét, és sakkozni azzal, hogy mi fér el nálunk és mi nem, plusz persze keresni a ládákat, amelyekbe lerakhatjuk az éppen nem hsaznált cuccokat.

Ez pont elég ahhoz, hogy kellemesen old school-hangulatunk legyen. Az is lesz. Még akkor is, ha a grafikai megvalósítás és az irányítás minden, csak nem ósdi. A hangulat nagyon old school, annak ellenére is, hogy az anyja is alig ismerne rá a Resident Evil 2-re, de ez bizony továbbra is ugyanaz a horror-kalandjáték, ami régen is volt, és ezért nagyszerű ez az egész.

A grafika elképesztően jó, a régi helyszínek (és az újak is) bámulatos formában térnek vissza, az átvezető filmek gyönyörűek, a fények és az árnyékok még horrorisztikusabbak, még a régebbi jeleneteken sokat edződött gyomrok is megremeghetnek néha, mert a realisztikusabb megvalósítás bizony eléggé keménnyé teszi ezt a vágtát akkor is, ha pontosan tudod, mi jön benne.

Az irányítás és a kameranézet is a kukába került, helyette egy teljesen modern hátulnézetes verzió és egyszerűbb, de például a célzás-lövés kombónál mégis a régi változatot megidéző, modernebb változat érkezett, és ezért nem tudjuk elégszer csókolni a készítők kezeit. Mennyivel jobb ez így, el sem lehet mondani!

A lényeg még mindig teljesen ugyanaz: választhatunk, hogy Leonnal vagy Claire-rel játsszuk végig a történetet, azaz hogy kivel játsszuk végig először, mert mindkét történetet meg kell ismerni továbbra is. A sztori és a hangulat továbbra is ugyanolyan erős, mint régen, úgyhogy maximum akkor sülhetett volna el ez az egész, ha valami olyan irányba viszik el, ami teljesen életidegen, ami semmibe veszi a régi játék érdemeit, de ehelyett a Resident Evil 2 egy embertelenül precízen összerakott játék, ami két karral öleli a régi változatot, és megmondja neki, hogyan lehetne jobb.

A Capcom azért alkotott elképesztően nagyot ezzel a játékkal, mert sikerült mindenkit maradéktalanul kiszolgálnia vele. Azokat is, akik már régóta vártak egy felújított RE2-re, és azokat is, akik csak nemrég szerettek bele ebbe a szériába, és kíváncsiak voltak rá, mit tudott az egyik legjobb epizódja, viszont nem voltak hajlandóak megőrülni a fix kameranézetektől és az irányítástól.

A Resident Evil 2 mostantól hivatkozási alap. Minden remake-nek ilyennek kellene lennie, és nem csak a játékiparról beszélek. Ha valamihez hozzányúlunk, akkor tényleg tegyük jobbá, és tiszteljük az alapanyagot annyira, amennyire csak lehetséges. Ez a remake mindenkit tisztel. Mi is tiszteljük érte a Capcomot, azt viszont annyira azért nem köszönöm nekik, hogy napok óta egy kihalt rendőrőrsön kolbászolok álmomban egy shotgunnal a kezemben, és sokszor nézegetem a térképet.