Will Ferrell visszatér legjobb karakterével, de a mozik ezúttal sem merték bevállalni az Anchormant. Pedig Ron Burgundy még mindig remek!

Tény, hogy valószínűleg gigantikus mozis bukta lett volna itthon A legenda folytatódik. Ferrell nem az a színész, akinek filmjeire fejvesztve rohannak a nézők nyitott pénztárcával a multiplexekbe. A híres Ron Burgundy legendája is alig volt itthon beszerezhető DVD-n, de gyorsan egyfajta kultstátuszt ért el, aki látta, az biztosan többször látta, sőt, kívülről fújta a szövegeket. Mondhatnám úgy is, hogy a rajongóknak sosem volt merevedésük, csak olyan volt a nadrágjuk szabása.

A fene se hitte volna, hogy Adam McKay egyszer még leporolja a 2004-es karaktereket, akik közül azóta már többen szupersztár státuszban tündökölnek (Steve Carell, Paul Rudd és maga Will Ferrell), de szerencsére mindenki visszatért, hogy egy hajszál híján ugyanannyira jó filmet hozzanak össze, mint annak idején. És itt már a hajszál híján kifejezés is nagy dicséret, mivel az Anchorman maga volt a folyamatos röhögés, az idézhető gyűjtemények tárháza, amit elméletileg csak nagyon nehezen lehet megismételni, de ilyen karakterekkel, és a régi paraszt üzemmódba kapcsolással nem lehet nagyot tévedni.

Majdnem tíz év telt el az első rész óta, a film is ugrik hát az időben előre, amikor is Ron Burgundy feleségével, Veronica Corningstone-nal és kisfiukkal éli híradós mindennapjait New Yorkban. Egyetlen apróság azonban történt a szalon minőségű hajkoronák királyával: meglehetősen pusztulatosan fostos híradós lett. Főnöke (Harrison Ford) ezért kirúgja őt, Veronicát pedig nagy lehetőséghez juttatja, mire tönkremegy a házasságuk, és nagyjából minden, ami a tévézés istenének életét meghatározta. Ekkor jön egy fura fazon, aki állást ajánl Burgundynak a valaha volt első non-stop hírcsatornánál, a GNN-nél, ehhez azonban össze kell szednie a régi haverokat, és elölről kell felépítenie a karrierjét, ha jót akar.

A szebb napokat látott, de remek James Marsden személyében sikerült olyan jó főgenyát is találni, amilyen az akkor még szerethető Vince Vaughn tudott lenni, a poénok még mindig nem korrektek politikailag, a bajusz még mindig sűrű, szóval nagyjából semmi sem változott az utóbbi tíz évben. Valami azonban mégis. McKay és Ferrell forgatókönyve valamiért a folyamatos őrület mellett romantikus, sőt, családi szálakat is beemel, amelyeknél egy kicsit kilóg a lóláb. Brick becsajozása egy-két percet megért volna, de sajnos több jelenet épül rá, és bár nem csapják ki a biztosítékot, megtörik a film ritmusát, ami egy idő után inkább zavaróvá válik.

Sajnos a Ron Burgundy: A legenda folytatódik nem sok idézhető sorral bővíti a legendát. Bár minden, amit látsz, az valami kegyetlenül vicces, baromira jól összerakott cucc, pont annyira őrült, mint a korábbi film, csak éppen nem fogod használni haveri sörözések alatt, de hát nem lehet minden tökéletes. Be kell érnünk annyival, hogy a társaságnak sikerült egy szinte ugyanannyira kedvelhető második részt összehoznia, mint amilyen a 2004-es mozi volt, és bőven sikerült megfejelniük az első rész híradós harcát is. Mert ami itt lesz, azt sosem fogod elfelejteni.

Amíg Will Ferrellen bajusz van, nem lehet baj. A DVD és a Blu-ray beszerzése erősen ajánlott, az extrák között egy halom kimaradt jelenetet, rendezői kommentárt, bakikat és kisfilmeket is találsz, de jobb, ha a szinkront nagy ívben elkerülöd, mert ezt eredeti nyelven kell átélni. Reméljük, hogy valamilyen módon a vágatlan változatot is megnézhetjük itthon, de a Super Sized R-Rated-vágást is szívesen meglesnénk. Erre semmi esélyünk sincs hazai kiadásban, de ahogy mindig, az Amazon lesz a legjobb barátunk, ha ilyesmire vetemednénk. Azt viszont megjegyezném, hogy végre újra kapható az első film is DVD-n. Kell-e mondanom, hogy a beszerzése erősen ajánlott?!

7/10

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon