Sackboy már nagyon régóta az életünk része, és mindig is azt gondoltuk, hogy kijárna már neki egy „hagyományos” platformjáték, amiben szabadon garázdálkodhat. A PS5 megjelenése jó alkalom volt erre, bár lehet, hogy sokan a LittleBigPlanet 4-re vártak, Sackboy most más formában nyűgözi le az embert, legyen az gyerek vagy felnőtt, igazából mindenki jól fog járni.

Ez bizony egy teljesen sima platformjáték, ami valamiért brutális Nintendo-feelinget áraszt, persze mindenki tudja, miért, a Nintendo szokott előállni a Mario-univerzumon belül időnként egy-egy olyan játékkal, ami olyan, mintha papírból-plüssből-fonalakból-„bármilyenanyagból” készültek volna, és ezek rendre elég flottul is sikerülnek, mert egyrészt irdatlan jó hangulatuk van, másrészt kreatívak és aranyosak is, szinte mindenkit levesznek a lábukról. Valószínűleg azért, mert bár aranyosak, mégsem feltétlenül gyerekesek.

A Sonynak végül is mindig is ott volt a LittleBigPlanet a tarsolyában, ha egy hasonló stílusú játékot akart összehozni valamilyen univerzumból, és ez meg is történt, a Sackboy ugyanis egy az egyben a nintendói utat követi, az egész világ anyagból, fonalakból és kartonból áll össze, mintha mindent kézzel készítettek volna, csak éppen a PlayStation tud valami olyat, amit a Switch nem: brutális grafikai megoldásokat kínálni.

És nem is arról van szó, hogy a Sackboy annyira különlegesen szép lenne, de azért így is baromira gyönyörű. Minden tűéles, színes és jóformán szagos is, az ember szívét elönti a boldogság, amint elindul az első pályán, és ez kitart egészen a végéig, ami egyébként nem is jön el gyorsan, alapból van benne vagy 7-8 óra ugrálni- és gyűjtögetnivaló, de ha minden pályát ki akarsz maxolni, akkor ennél több időre lesz szükséged.

A sztori alapjában véve nem különösebben érdekes, Sackboy lakhelyét, Vászonvilágot megtámadja egy gonosz forma, Vex, és elrabol mindenkit, de főhősünknek sikerül az utolsó pillanatban elmenekülnie. Sackboy aztán elindul, hogy megmentsen mindenkit, közben szép és kreatív pályákon kell átvergődnie. Nem ez lesz a PS5 történelmének legemlékezetesebb története, az biztos. De nem is érdekel majd a sztori, annyira lenyűgöz majd az, amit látsz, és amit átélsz.

Ha nincs PS5-öd, akkor sincs nagy baj, a Sackboy: A Big Adventure PS4-en is nagyon szép, persze azért PS5-ön az igazi, sokkal szebbek a fények, becsúszik némi ray tracing is, 4K-ban pedig még nagyobbat üt a látvány, viszont ha nem jutottál konzolhoz, akkor is majdnem ugyanannyira csodás élményben lesz részed. És nem csak a grafika miatt. A zenék legalább annyira imádni valóak, a grafika, a zene és a megvalósítás egysége tesz meg mindent azért, hogy elfelejtsd, mennyire fostos év ez.

Mintha patikamérlegen mérték volna ki, hogyan lesz jó az egész a gyerekeknek és a felnőtteknek is, de így is akad pár olyan poén, amin a gyerekek különösebben nem fognak még csak mosolyogni sem, te viszont széles vigyorral az arcodon rohangálsz majd (David Bowie, helló!). Közben túláradnak a színek, az új és már ismert zenei cukiságok, és még a játékmechanikai megoldások is rettentően aranyosak és kreatívak, bár csodát nem különösebben szabad várni tőlük.

Van a Sackboyban lehetőség bőven, bár megizzadni nem fogsz a befejezésig, de nem is kell. Ez a játék azért született, hogy mosolyogj, és mosolyogni is fogsz tiszta szívből, mivel Sackboy boldogságot hoz, színeket, amik jobbá tesznek mindent, és egyetlen pillanat alatt meg lehet adni magad neki, amint belevágsz a nagy kalandba.

Talán jobb is így, mintha a LittleBigPlanet 4 jött volna ki a PS5 megjelenésére, mert így Sackboynak is igazságot szolgáltatott a Sony, hiszen egyből egy olyan platformjátékkal indíthatott a Sony nextgen konzolja, ami elé bárki is ül le, annak biztosan jó lesz. Lehet, hogy marha nagy újdonságokat nem fog látni benne senki, de amit lát, abba nehéz belekötni. És per pillanat pont erre van szüksége mindenkinek. Legközelebb viszont egy izmosabb sztori még nagyobbat lendítene az élvezhetőségen.