A Scoob! egyike a sok szerencsétlen filmnek, ami a koronavírus miatt VOD-tékákba került, néhány országban azonban nyomják a mozik, többek között itt is, és láss csodát, elég sokan kíváncsiak is rá, itthon az első hétvégéjén elég szépen hozott a konyhára, sokkal jobban, mint bármi ebben a szörnyű időszakban. Pedig Scooby valahol mindig is megosztó volt, nem mindenki szereti, sokakat kifejezetten idegesít, hogy ő és Bozont tulajdonképpen semmire sem jók, csak a konstans rettegésre, de ez a film pontosan erre játszik rá. És így már sokkal szerethetőbb a végeredmény, ugye?

A Scooby! visszaugrik a kezdetekhez, bemutatja, hogyan találkozott a kutya és legjobb barátja, hogyan lettek elválaszthatatlanok, aztán hogyan keverednek sok-sok évvel később életük egyik legnagyobb balhéjába. Megjelenik ugyanis Gézengúz Guszti az űrhajójával és robotjaival, majd nagyon elkezdenek érdeklődni Scooby felől, aki úgy tűnik, egy komoly rejtély kulcsa lehet. Közben viszont a nagy banda, Vilma, Diána és Fred különválnak, hiszen rájönnek, hogy Bozont és Scooby párosa semmit sem ad hozzá a munkájukhoz. Aztán persze együtt kell majd megoldaniuk mindent, ahogy régen, mert ők mégis csak egy csapat.

Jó, a sztori valóban nem annyira kimunkált, láttad már sok helyen, de egészen a végéig záporoznak benne a popkulturális utalások, néha elég komolyan fel lehet röhögni a felnőtteknek szóló poénokon, a gyerekeknek viszont közel sem jut annyi szórakozás, és valahol itt van a bibi ebben a filmben. Egyszerűen mintha nem tudták volna jól belőni az arányait, és bár elég cuki lehet a gyerekeknek, azért egyértelműen azokra lőnek, akik anno Scooby-Doo rajzfilmeken nőttek fel. Nekik viszont túl idegen lesz a sok modern poén, kicsit furán nézel, amikor Scooby poénból twerkel egyet, de túlteszed magad rajta.

Főleg azért is, mert telepakolták a filmet a régi hangeffektekkel, régi gegekkel, a CGI-animáció is a régi rajzfilmre hajaz, és nem is néz ki rosszul. Ez végül is bejöhet a kicsiknek is, de máskor túl félelmetes lehet a duplaláncfűrészes skorpiórobot-cunami, de persze ezek a mai gyerekek… ilyeneket esznek reggelire. Akkor is, valahogy egyszerre ijesztő és régimódi az egész, persze igazából az eredeti rajzfilmnek is ez volt a lényege. Jött a rém, akiről aztán rendre kiderült, hogy nem is rém, csak valami fondorlatos úton lett belőle túlvilági izé, egyébként valószínűleg ő Lajos, a vidámpark hullámvasútjának takarítójának a szomszédjának az unokatestvére.

Itt azonban egy picit túllőnek a célon. Eleve tudni lehet, hogy itt nem lesz fondorlat, és valóban valami túlvilágival állnak szemben, ami működik, főleg azért is, mert nagyon ügyesen hozták be Gézengúz Gusztit főgonosznak, akit még mindig nagyon jó nézni, akár CGI-formában is, a hősöket segítő Kék Sólyomék viszont egyértelműen a még mindig a kasszákat kitömő szuperhős-vonal miatt vannak jelen, de még az ő vonaluk is szerethető, bár néha átbillen kicsit az idegesítő oldalra, a problémájuk megoldása pedig olyan suta, hogy tisztán érezni, fogalmuk sem volt az íróknak, hogyan kellene kivakarni Sólymot a saját gondjaiból, kivakarták hát egy huszárvágással.

Aki szerette a klasszikus Scooby-Doot, az a Scooby!-ban is talál bőven szeretnivalót, nem fáj, nem kínos, néha kifejezetten vicces, végig jól néz ki, és bár eléggé kiegyensúlyozatlan módon teszi a dolgát, de megpróbál kedvezni a régi rajongóknak és a mai gyerekeknek is. Ezek a részek nem feltétlenül illenek egymáshoz, de el lehet nézni neki, mert amikor mer nagyon old school lenni, és sokszor tényleg nagyon mer, akkor előhozza belőled a gyereket. És valahol ez egy animációs film lényege, nem?