Samuel L. Jackson és Richard Roundtree is visszatér Shaftként, ráadásul még egy fiatal verziót is kapnak maguk mellé, de hárman csak egy fél Shaft-filmet raknak ki.
„Te, van egy jó képem egy új Shaft-filmhez. A két régebbi Shaft és egy új Shaft mennek az utcán ugyanabban a szerkóban. Állat, nem? Zabálni fogják? Ja, hogy eköré kellene egy film is? Nem baj, majd hétvégén összedobjuk hozzá a forgatókönyvet.” Valahogy így történhetett ez az egész. Mert ennek a filmnek aztán tényleg semmi létjogosultsága nincs. Nem volt hozzá igazán erős sztori, nem volt semmi, csak színészek, akik hajlandóak voltak megint shafteset játszani. Nem baj, jó lesz ez majd a Netflixre.
Ráadásul még a filmtörténelem legolcsóbb poénját is ellövik benne, amit mindig, amikor már nincs ötlet arra, hogy hogyan lehetne összehozni egy épkézláb folytatást. Jön a régen, vagy sosem látott gyerek, aki nagyon más, mint a fater, kicsit gyépésebb, kicsit idegesítőbb, aztán valahogy el kell lenniük egymással. John Shaftről kiderül, hogy apa lett, de a gyerkőc anyja, Maya besokall, aztán arra kéri Shaftet, hogy soha többé ne akarja látni a fiát, mert mindig csak bajt okoz. Junior aztán az FBI-nál kezd dolgozni adatelemzőként, és felkeresi sosem látott faterját, amikor segítségre van szüksége egy gyilkossági ügyhöz.
Azt nem lehet elvitatni a Shafttől, hogy ne lenne überlaza, Samuel L. Jackson szájából még mindig remekül szól a motherfucker, és mivel a Netflix mostanában elég rendesen kényeztet minket, egyből szinkronnal is élvezhető a mozi, ami egyébként lehet, hogy jobb is, mint az eredeti hangsáv, tekintve azt, hogy a jó magyar ízes káromkodás még mindig sokkal szórakoztatóbb, mint egy mezei „fuck”.
Csak hát minden, ami ezen kívül van, az erősen megkérdőjelezhető. Jessie T. Usherből nem lesz igazi új Shaft, nem is lehetne, de akkor meg minek van itt? Nem lehetett volna meggyilkolni az öreg John Shaft egyik haverját, hogy nyomozni kezdjen? Ez a „fura a gyerekem”-vonal egyszerűen nem jó irány, főleg nem egy olyan filmben, aminek annyira tökösnek kellene minden századmásodpercében, mint egy Samuel L. Jacksonnak, aki megevett reggelire egy Samuel L. Jacksont.
És igen, ha esetleg eszedbe jutna, hogy akkor ezzel a gyerek-szállal bejön egy komikus vonal is, akkor nem tévedsz, az új Shaft néha kifejezetten viccesre fazonírozza magát, de a poénok többnyire csak akkor működnek, amikor egy jó erős káromkodás is társul hozzájuk. Magyarul úgy kb. 70%-ban. De nincs ezzel baj, lehet nagyon röhögni egy jól irányzott ronda beszéden, Samuel L. Jacksontól pedig bekajálja az ember az ilyesmit, mert még mindig rettenetesen menő, és elhiszed neki, hogy öreg fejjel is képes magára húzni bármelyik nőt, amikor olyan lazává válik, mint Shaft.
Maga a sztori irtózatosan vérszegény, a nyomozás egyáltalán nem érdekes, az ember csak azt várja, mikor jön már John, és teszi helyre a világot, úgy, hogy a legkevésbé se legyen PC, és a legkevésbé se legyen modern. Abszolút jól működne a történet, ha szinte csak arra épülne, hogy John, ez az old school motherfucker a régi iskola szerint érvényesül egy modern világban, de még ezt a modern világból jött srác – régimódi badass-ellentétet se aknázzák ki rendesen, csak néhány közepes poénnal próbálkoznak, mintha nem tudnák, hogy ezt akarják-e adni az új Shaft-film fő irányának, vagy valami mást. Lehetőségek vannak ebben a filmben, de az nagyon sok. Olyan is, mintha felvázolna valamit, ami majd jó lesz, mintha egy Shaft-sorozat egész estés első része lenne, és ha az lenne, isten bizony néznénk is tovább.
Mert a végére érünk el oda, amit szerettünk volna látni ettől a filmtől. Ott van már a három Shaft, ott már nem annyira töketlen a fiú, ott már remekül néznek kis a faszik az egyenkabátban, és úgy sétálnak át együtt az úton körbenézés nélkül. Ott kezdődne egy jó film. De ennek valószínűleg örökre ott van vége.
Ja, és Richard Roundtree. Az évszázad filmes átverése az egész. Az öreg Shaft ugyanis csak a film utolsó 20 percében kerül elő, mondjuk öröm nézni, mennyire laza még mindig, de azzal promózni ezt a mozit, hogy majd a három Shaft együtt tesz rendet, az egy akkora túlzás volt, hogy jó, hogy rá nem szakad a plafon a marketingosztályra. Junior és John harca ez, nagyapa csak egy picit beszáll a buliba, mondjuk a közös jelenetük valami olyan elképesztően badass, hogy már azért megéri megnézi ezt a filmet.
Mindezzel együtt még azt sem lehet mondani a 2019-es Shaftre, hogy rossz lenne, csak totálisan érdektelen, és nem azt adta, amit ígért. Ha nem tévében, hanem moziban fizettünk volna érte, nagyon morcosak lennénk, de tévében egynek elmegy, viszont semmilyen létjogosultsága nincs. Ha esetleg innentől kezdve jönne a sorozat, akkor Jessie T. Usher karakterét teljesen nyugodtan írják ki belőle. Az sem baj, ha csak Samuel L. Jackson marad. Úgyis még mindig ő viszi el a hátán ezt az egészet.