A Street Fighter IV 2009-ben jelent meg konzolokra, épp itt volt az ideje egy új résznek, de valahogy nem pont erre számítottunk. Az ötödik rész ugyanis egyelőre inkább a multiplayer-játékorgazmus előtt borul le, az egyjátékos módot viszont per pillanat csak úgy tessék-lássék módon kezeli. Van benne sztori mód, de különösebben nem erős, mégpedig azért nem, mert ez egyelőre nem is „rendes” sztori mód, az majd jönni fog, normális animációkkal, normális történettel. Na de akkor mit tud a Street Fighter V, és miért fog tőlünk ennek ellenére mégis magas pontszámot kapni?

Azért, mert bármennyire is kamunak tűnik a Capcom üzletpolitikája, tulajdonképpen nem lehet haragudni rájuk. A Street Fighter V-ből jelenleg ugyanis még sok összetevő hiányzik. Hiányzik a hagyományos single player-mód, csak egy olyan verzió ugrott be, ahol minden egyes karakterrel, szám szerint 16-tal egy kb. 5-10 perces bunyóhalmot pörgethetünk végig, olyan háttérsztorikkal, amik többnyire eléggé nevetségesek, néhol pedig kifejezetten érthetetlenül semmilyenek. Ez a sztorimód azonban nem a végleges, az majd jönni fog júniusban, mégpedig ingyen DLC-formájában.

És tulajdonképpen minden ingyen lesz, már ha mi is úgy akarjuk. A harcok során ugyanis Fight Money-t zsebelhetünk be, amit majd jól elkölthetünk a DLC-kre, vagy ha nem akarunk annyit bunyózni, akkor nyilván bagóért is be lehet szerezni majd a kiegészítéseket. Ez annyiból szerencsésebb, mint a szintén nem túl vaskos tartalommal megáldott Battlefront esetében, hogy itt nem kell egy vagyont kicsengetni azért, hogy bővítsük a kiválónak tűnő, de erősen hiányérzetet keltő játékot, megoldhatjuk okosban, csak nagyon sokat kell játszanunk érte.

Ez a nagyon sok játék viszont nem lesz éppen utolsó tevékenység, mivel a Street Fighter V nagyon rendben van. Grafikailag csodásan ugrotta meg a negyedik részt, a stílus továbbra is maradt a képregényes-rajzolt vonalon, de persze a nextgen követelményeknek abszolút megfelelve, részletesebben, színesebben, itt-ott interaktív tereptárgyakkal megspékelve, 60 FPS-en. Szerencsére a legcsekélyebb mértékben sem távolodtak el a Street Fighter-hangulattól, nincs nagy modernizálás, úgyhogy továbbra is lehet rajongani, és bunyózni, mintha nem lenne holnap.

A karakterek számában is kicsit gazdaságosan gondolkodott a Capcom, de azt azért hozzá kell tenni, hogy a 16 játszható karakter nem sokkal kevesebb, mint amennyi a Street Fighter IV-ben megtalálható volt annak megjelenésekor, jönnek majd többen, nyilván értük is fizethetünk majd Fight Money-val, és utalással is, szóval megijedni nem szabad. Négy új karaktert kapunk, akik egytől egyig erős adalékai a Street Fighter-univerzumnak, ők Necalli, Rashid, Laura és F.A.N.G, akik közül utóbbi furcsa talán egyedül kicsit, mert úgy néz ki, mint egy woodstocki sámán, akinek higanymozgása van.

A csöcsi Laura is kissé túltolta a szexualitást, mondjuk ezért panaszkodni nem szeretnék, Necalli brutális vadállat, Rashid pedig mozgékony, pörgős (szó szerint is), valószínűleg sokak számára lesz kedvenc. A régi karakterek közül is többen kaptak új ruhát, ez azonban nem azt jelenti, hogy innentől kezdve például Chun Livel is csak rendőrruhában lehet pofozkodni, mert a régi rajongók is elindulnának fejlesztőket pofozgatni.

A játékmeneben túl sok változás nincs az elődhöz képest, annyi viszont mégis, hogy bevezetésre került a V-Gauge, ami egy sebződésünkkor töltődő csíkot jelent a képernyő alsó sarkában, és speckó támadásokat, védekezéseket jelent. A V-Trigger egy elementáris akció, ami sorsfordító is lehet a szempontunkból, ha rosszul állna a szénánk, a V-Reversal counter attackekhez lesz a legjobb barátunk, a V-Skill pedig támadásnál nőhet a szívünkhöz, megerősít minket, ami szintén jól jöhet, ha egyre messzebb kerül a győzelmünk. Az alsó kék csík, az EX Gauge további speciális erővel ruházhat fel minket, ha teljes a csík, akkor a Critical Arts-speckó előhívásával állhatunk csúnya bosszút túl erős ellenfelünkön.

A Street Fighter V tulajdonképpen remek lett, de sajnos multi terén sincs túl sok lehetőségünk. Játszhatunk rangsorolt meccseket, vagy játszhatunk random bunyókat, de egyelőre ennyi, és semmi több. Ha nem akarunk várni netes ellenfelekre, akkor mindenképp a Survival-móddal kell próbálkozni, mert ez elég izgi, egyetlen karakterünkkel kell sok-sok ellenfél veséjét lerúgni, úgy, hogy a következő meccsnél nem töltődik újra az életerőnk, meg kell vásárolnunk a bunyón szerzett pontjainkért, vagy vehetünk akár más extrákat is, ha ne adj’ isten alig ütöttek volna meg minket. A Challange-mód egyelőre még nem aktív, márciusban érkezik majd, az már nincs messze, addig lehet gyakorolni a kombókat.

És ami a legszebb: a Street Fighter V nem jött ki Xbox One-ra, és nem is jön ki soha. Na nem azért szép, mert kárörvendünk, de nekünk Playstation 4-ünk van, és PC-nk, úgyhogy megtöröltük a homlokunkat, az SF5 ráadásul crossplatform, azaz a PS4-esek bátran játszhatnak a PC-sek ellen is online (mi is PC-n teszteltük a játékot). Oké, az Xboxosok meg Rise of the Tomb Raiderre verhetik teljesen joggal a mellüket, az meg PS-en nincs egyelőre, de PC-n már teszteljük, és hamarosan jövünk a részletekkel.

Összegzés:

A Street Fighter V egyelőre azok barátja, akik szeretnek multiban játszani vadidegenekkel, vagy a haverokkal otthon. A normális single player hiánya, és júniusi érkezése, illetve a free DLC-rendszer nem feltétlenül sokak számára pozitív, de mi bírtuk a Street Fighter V-öt, és motiválva érezzük magunkat, hogy sokat játsszunk vele, sok Fight Money-t szerezzünk, aztán majd beváltsuk extra tartalmakra. Tény viszont, hogy nagyon úgy néz ki, a Capcom nem tudta időben befejezni a játékot, ezért találta ki ezt a rendszert. Akár így van, akár nem, mindenkit várok szeretettel egy-egy bunyóra, de nem a szerkesztőség előtt, hanem a neten.