Csak közben az van, hogy egy olyan mozis éven vagyunk túl, melynek során egymást érték a csalódások mind a mozikban, mind streamingen, és így néhány héttel a vége előtt már nehezebben tudunk tolerálni egy olyan ötlettelen családi akciómozit, mint amilyen a Mark Wahlberg nevével fémjelzett Családi kiruccanás.

A filmben a sztár egy tisztes családfőt játszik, aki napközben egy autókereskedésben sóz rá Mustangokat elvált középkorúakra, meló után otthon kicsit nehezen boldogul kamasz gyerekeivel, de az asszonnyal azért még lobog a tűz, főleg csütörtökönként, amikor tervszerűen megy a hancúr, míg a gyerekek ide-oda vannak. Szóval nincs itt semmi látnivaló, emberünk mintaapa, aki annyira sótlan, hogy amikor a vidámparkban egy nagypofájú bully beszól anyunak, apunak meg turmixot önt a fejére, ő csak tűr, mint egy kérődző növényevő.

Mi persze tudjuk, hogy mindez csak álca, hiszen egy közepesen lúzer átlagemberről nem forgat filmet az Apple, különösen nem Wahlberg főszereplésével. És hát nem is, hisz' a főhős természetesen (!) annak idején a kormány bérgyilkosa volt, aki már visszavonult, de persze borul az álca, a múltja meg utánanyúl, így emberünk összeszedi az egész pereputtyot, majd elindul a nyugati parton lévő Buffalo kertvárosából Las Vegasba, családi kiruccanásnak hazudva a menekülést.

Igen, már a felütés is egy ordas közhely, amit rongyosra koptatott a True Lies – Két tűz között című mozitól kezdve egy rakás akciófilm és -széria, és ez még csak a kezdet, ugyanis a kétórás játékidő alatt végig nagyon kell figyelni, hogy a néző kiszúrjon egy kis eredetiséget. A házaspár között úgy-ahogy működik a kémia, nekik speciel elhisszük, amikor fickósan-kancásan egymásnak esnek, de ezen kívül nemigen sikerült eltalálni a család többi tagja közötti dinamikát.

A tinédzser lány az a patriarchátus ellen lázadozó, de azért még épp engedelmes megébredt fajta, aki kiváló bizonyítéka annak, hogy a film felett bábáskodó negyveneseknek fingjuk sincs arról, hogyan működik pontosan manapság egy tizenéves kertvárosi kamasz. A fiú még nála is egy fokkal kínosabb, wannabe e-sportoló, aki apu tiltása ellenére átjár a szomszédba pro-gémelni, és emiatt természetesen azt hiszi magáról, hogy a fegyveres harc szakértője. Egy különösen kínos jelenetben apja és fia el is mennek lézerpuskákkal lövöldözni, hogy ezzel oldják fel a köztük feszülő ellentéteket, és majdnem kihozzák döntetlenre a meccset, amivel nem is tudjuk, mit akarnak üzenni az alkotók. Talán azt, hogy egy Call of Duty-n nevelkedett Z generációs gyógyegér simán ér annyit, mint egy fegyveres harcban képzett boomer, bár jobban átgondolva, nem hisszük, hogy az írók akár egy percig is gondolkodtak volna azon, hogy bármit is mondani akarjanak-e a nézőknek.

A sablonos sztorihoz sablonmegoldások dukálnak. Mind a cselekmény, mind a szövegkönyv sárgásan poshadozik a közhelyektől. Feltételezvén, hogy a kedves néző látott már életében kettőnél több akcióvígjátékot, a bunyókat, a tűzharcokat, a karaktereket és a road movie-s elemekkel operáló történetet is borzasztóan unalmasnak fogja találni. A színészek miatt sincs okunk tapsikolásra. Wahlberget szeretjük, mert szimpatikus arc, de lássuk be, hogy nem egy színészóriás, itt pedig messziről bűzlik, hogy robotpilóta üzemmódban, full rutinból tette bele a projektbe a kötelezőt.

Bár simán menthetné a gagyi sztorit, sajnos a mű humorára sem lehet a laposnál szebb jelzőt találni. Előfordulhat, hogy mi nézünk túl sok filmet, de nekünk gyakorlatilag arcizmunk sem rándult a főcím és a stáblista közötti időben. Legalább véletlenül működhetett volna egyetlen nyamvadt poén, de nem volt ekkora szerencsénk.

Látszólag boldog amerikai család, kettős életet élő apuka, A-ból egyenes vonalon B-be tartó sztori, melynek során kiderül az igazság és mindenki tanul magáról meg a családjáról valami fontosat, aztán jöhet a boldog együtténeklés. Simán elég lenne ez a dögletesen közhelyes történet egy tűrhető filmre, ha az akció és a humor rendben lennének. Itt sajnos egyik sem működik, így pedig erre a két órányi ötlettelenségre sincs bocsánat.