Sötét, hipnotikus, lehengerlő, igazi felnőtt szórakozás. A Left Behind méltó tisztelgés a Playstation 3 legjobb thrillere előtt.
Mivel tesztünkben egyszer már körbecsókoltuk a Naughty Dog mesterművének a lába nyomát is, ezért a témát a következő megállapítással zárjuk rövidre: A The Last of Us, bár az előző generáció legjobb játékának címére csak magabiztos nevező, de a Playstation 3 legjobb exkluzívjának díjára már biztos befutó. Hogy ezt ne felejtsük el, a Sony dédelgetett stúdiója most a Left Behind című plusz fejezettel dob be egy hatásos emlékeztetőt a kollektív tudatba.
Emlékszel arra a jelenetre, melyben Ellie arról beszél, hogy amikor először megharapták a fertőzöttek, nem volt egyedül, hanem vele volt a legjobb barátja is? Ez a szörnyű epizód a játékos képzeletére volt bízva… eddig. A DLC megvásárlásával ugyanis azokba az időkbe csöppenhetünk vissza, amikor a borzalmas gombafertőzésre immunis főhősnő még vajmi keveset tudott különleges képességéről. A sztori gerince egy balul sikerült kirándulás egy fertőzés sújtotta kihalt plázába, melyen Ellie a már említett barátnőjével, Riley-val vesz részt. Ezzel párhuzamosan egy másik idősávba is ellátogatunk, ezt azonban már nem lehet úgy kifejteni, hogy ne spoilereznénk az alapjáték eseményeit. Legyen elég annyi, hogy a készítők végre kitöltenek egy szürke foltot, meglehetősen hatásosan.
A Left Behind kis túlzással végigjátszható egy alaposabb mosási program ideje alatt. A játékidő újrakezdések nélkül alig van két óra, a stáblista aláereszkedése mégsem hagyott bennünk egy szemernyi hiányérzetet sem. Mi sem áll távolabb a Naughty Dogtól, mint hogy alibi-DLC-kkel szedje ki a pénzt a műértő közönség zsebeiből. Riley karakterével sem végeztek félmunkát; a kormány által terroristának bélyegzett csoporthoz frissen átállt lányt a megjelenését követő ötödik percben már régi ismerősünknek érezzük, aki az utolsó szálkáig kitalált apokaliptikus világ magától értetődő szereplője.
A múltban játszódó történet a jelenhez képest meglehetősen akciószegény. A lövöldözésre és a remekül megvalósított lopakodásra vágyóknak tehát nagyjából a játékidő felében lesz idejük kiélni vadászó ösztöneiket. Ellie és Riley történetében golyók helyett érzelmek repkednek, és ezek kivétel nélkül be is találnak, egyenesen a játékos zsigereibe. Nem túlzás azt állítani, hogy az alkotás tálcán kínálja az utóbbi évek legfelnőttebb játékélményét. Itt nem elsősorban a néhol egyenesen sokkoló brutalitásra gondolunk, hanem egy gyönyörű és tragikus kamaszbarátságra, mely az utolsó pixelig hiteles, érzékeny és torokszorító élmény. A szemre komótos, érzésre viszont kíméletlenül magával sodró kiegészítő akkora felkiáltójelet tett a saját jogán is korszakos remekműnek tekinthető The Last of Us mellé, ami még évek távlatából is tisztán látható lesz a videojátékok egyre zsúfoltabb listáján.
