Ezzel a dilemmával nem most szembesülünk először, a Sony ugyanezt már eljátszotta a világhírű és -sikerű videojáték első részével is, mely eredetileg PlayStation 3-ra jött ki, aztán ugyanígy kapott egy Remastered verziót PlayStation 4-re. Tök felesleges amiatt sipítozni, hogy egy cég megpróbál egy nagy sikert felelevenítve a játékosokról lefejteni még egy kis pénzt, hiszen így megy ez, mióta világ a világ. A Tetris sem halt ki a Game Boyokkal együtt – hála a jó égnek! –, és igazából nincs is azzal baj, ha egy olyan világklasszis címmel, mint a The Last of Us – vagy akár annak hasonlóan kiváló második része – újabb tömegek ismerkedhetnek meg.

Hogy milyen játékról van szó? Egy olyanról, amit magabiztosan nevezhetünk az előző generáció legjobbjának, ami önmaga médiumán felülemelkedve olyan letaglózó élményt adott a játékosoknak, amit még a moziban ülve is csak nagy ritkán kaphatunk meg. Teljesen felesleges újra leírni a három éve egyszer már a világba kiáltott szuperlatívuszokat, hiszen az akkor írt tesztünk minden szava ugyanúgy igaz a remasterelt változatra is.

Az tehát nem kérdés, hogy a Remastered jó játék-e, az viszont igen, hogy maga a kampány annyival jobb-e, hogy az eredetit annak idején végigpörgető játékosnak is megérje csak emiatt kicsengetnie a vételárat. Nos, mivel az első rész egy patch-nek köszönhetően sokkal szebben és simábban futott PS5-ön, mint az eredeti platformon, ezért a válasz ezúttal egy erőtlen nem.

Okés, megkapjuk a 4K felbontást 30 fps képfrissítés mellett, és még a teljesítmény módban, alacsonyabb felbontás mellett is részletesebb textúrákat, nagyobb látótávolságot és némileg látványosabb animációkat és fényeffekteket kapunk, de még így is nagyítóval kellene keresni a különbséget, ha a Remastered változatot odatennénk az eredeti verzió mellé. Ezzel szemben az tagadhatatlan, hogy a PlayStation 5 zseniális kontrollere miatt ezzel a játékkal tényleg élvezetesebb a kurrens platformon játszani. A haptikus visszacsatolás miatt érezzük, hogyan feszül az ujjaink között az íjban az ideg, hogyan csapódnak be a közelünkben a lövedékek, sőt, lopakodás közben az ellenségek léptei is ott döngenek a markunkban, ami tényleg hozzáad a játékélményhez. Ezzel együtt is, az alkotás az audiovizuális megvalósítás tekintetében nemigen lépett előre észrevehető mértékben. Nincs mese, ez a cím már 2020-ban is technológiai mestermunkaként került a boltok polcaira, amiből némi hegesztgetéssel nem lehetett egy klasszisokkal látványosabb játékot csinálni.

A Sony talán nem is ezzel, hanem a Remastered extráival indokolná az árcímkét, ami speciel azokat, akiket csak a történet érdekel, nem biztos, hogy különösebben fel fog izgatni. Pedig a No Return című, a menüből külön elérhető rougelike játékmód egyébként megér egy misét. Ez is egyszemélyes mód, vagyis a The Last of Us második része sajnos továbbra sem játszható többedmagunkkal, de a megvalósítás van annyira izgalmas, hogy hosszú órákra lekösse az embert.

A főjáték helyszínein kell először Ellie-t vagy Abby-t választva különböző harcokban részt vennünk, majd ahogy legyűrjük az életünkre törő csapatokat, úgy választhatunk egyre újabb és újabb karaktereket, akik mind egyedi képességekkel próbálják könnyíteni a dolgunkat. Helyenként pokolian nehéz és intenzív játékmód, ami itt-ott kegyetlenül képes megemelni a játékos pulzusát. Akit felvillanyoznak a kihívások, annak a No Return izgalmas adalékot jelent majd a sztori kipörgetése után.

A Speedrun mód már egyenesen a vérprofiknak készült, akik egymás ellen versenyezve minél rövidebb idő alatt próbálják végigvinni a játékot. Ezeket az ufókat egy kocagémer soha nem fogja megérteni, de szerencsére a szöszölősebb játékosok számára is akad újdonság. Ez nem más, mint egy gitárszimulátor, melyben akusztikus vagy elektromos gitáron, sőt, akár bendzsón is megpróbálhatunk eljátszani ismert dalokat, vagy akár saját szerzeményt is komponálhatunk.

Látható hát, hogy az alkotók nem a semmiért kérnének el 17 ezer forintot, de akiket nem érdekelnek az új játékmódok, és ott figyel a katalógusukban a mű PlayStation 4-es, majd PS5-re is felpatchelt változata, amit ráadásul már végig is játszottak, jobban teszik, ha kétszer is meggondolják, elővegyék-e a pénztárcájukat. Azok viszont, akiknek valamilyen oknál fogva eddig kimaradt a The Last of Us Part II, minden további kérdezősködés nélkül járuljanak a kasszákhoz!

A fentebb is linkelt tesztünk címében nem túloztunk. Ez bizony egy megkerülhetetlen klasszikus, videojátékos mérföldkő, amit mindenkinek meg kell tapasztalnia. Ha az első rész kimaradt, természetesen tessék azzal kezdeni, hiszen már az is elérhető PS5-re. Olyan címek ezek, melyek újrakiadása a következő, majd az azt követő generációk konzoljaira is messzemenőkig indokolt lesz, hogy újabb és újabb játékosok ismerkedhessenek meg ezzel a letaglózó történettel.

Ez is érdekelhet: