Önirónia nélkül ki merjük jelenteni, hogy fos magyar filmekkel Dunát lehetne rekeszteni. Ez sajnos tény, aminek semmi köze ahhoz, hogy kis pénz, kis foci, kis filmgyártás, hiszen időről időre azért beesnek olyan darabok is, mint például A tanú, A nyomozó, az Üvegtigris, a Kaméleon vagy a Valami Amerika.
Más szóval, tudunk mi, ha akarunk, csak sajnos időről-időre bejátszik az, hogy nem akarunk, nem tudunk, vagy simán csak nem jön össze. Olykor pedig igenis bele kell néznünk a tükörbe és el kell számolnunk azzal, amink van, legyen az örömteli vagy szégyenletes.
Össze is szedtünk tíz emlékezetes magyar alkotást, ami lehet, hogy szépen indult – mert mondjuk volt benne elképzelés, ötlet, szándék, vagy legalább szabad szemmel látható költségvetés –, de aztán úgy alakult, hogy jobb nagy ívben elkerülni, ha az ember nem akar szégyenében a föld alá süllyedni.
Ez is érdekelhet:
A filmtörténelem tíz legváratlanabb sokkoló jelenete
Ezekkel nagyon rossz lóra tesz az a gyengébb idegzetű néző, aki műfaji meghatározás alapján választ magának filmet.
