The Room (2003)

Persze véleményes, melyik a világ legszarabb filmje, de minimum a shortlisten biztos helye van Tommy Wiseau alkotásának, melyet ő írt, rendezett és még a főszerepet is magára osztotta, annak ellenére, hogy az íráshoz, a rendezéshez és a színészethez is bizonyítottan zéró tehetsége van. A The Room végül mindezek ellenére is világhírű lett, de annyira, hogy 2017-ben még filmet is készítettek a forgatásáról A katasztrófaművész címmel. Wiseau alkotásának sikere annak köszönhető, hogy a film annyira silány, hogy egy idő után a néző kínjában, majd végül teljes szívből tud rajta nevetni. Nem volt kérdés, hogy ezzel kezdjük a listát.

Cápavihar (Sharknado, 2013)

Bár a cikket teletömhettük volna a Megacápa az óriáskrokodil ellen típusú alkotásokkal – hiszen egy trash-rajongó kiválóan eléldegél kizárólag ezeken a mozikon –, de mi nem akartuk ennyire megúszósra venni a figurát, ezért a zsánert a listában minden idők egyik legismertebb állatos gagyihorrorjával képviseltetjük. A Sharknado mindent tud, amit egy valamire való zs-filmnek tudnia kell, ráadásul a 2013-as első rész után még öt epizódon keresztül folytatódott az őrület. A 2018-as résznek már az volt a címe, hogy The Last Sharknado: It's About Time, azaz Az utolsó cápavihar: Épp itt az ideje. Mérget azért senki ne vegyen rá, hogy nem lesz több!

Terrorbolygó (Planet Terror, 2007)

A Terrorbolygó az a fajta trash, ami azért olyan, amilyen, mert pont ilyennek szánták. Robert Rodriguez a Quentin Tarantinóval közösen összehozott double feature, a Grindhouse egyik feleként forgatta le, és bizony direkt tömte tele a hetvenes, nyolcvanas évek összes nevetségesen gagyi horrorkliséjével. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere: zombik, belek, tunkolás, szexi csajok és bazinagy fegyverek, sőt, a cselekmény egy pontján Tarantinónak szó szerint lerohad a farka. Ilyet sem látni minden nap.

Batman és Robin (Batman & Robin, 1997)

Minden idők legrosszabb Batman-mozijától utólag mindenki elhatárolódott, a rendezővel, Joel Schumacherrel az élen, aki konkrétan bocsánatot kért a nézőktől, amiért rájuk szabadította ezt a borzalmat. Nincs értelme vitának, a film valóban szörnyű a mellbimbós Batman-jelmezzel, Schwarzenegger kínos gonoszával és a Teletabikból szalajtott látványvilággal együtt, de azt sem lehet elvitatni tőle, hogy van az a tudatállapot, amikor az ember képes szétröhögni magát rajta.

Magyar vándor (2004)

Herendi Gábor a Valami Amerika országos sikere után jött ki ezzel a filmmel, amiben elképesztő színészgárdát trombitált össze. Annál meglepőbb volt, hogy ez a mozi nem egy újabb közönségsiker, hanem egy fura sztorira felfűzött erőtlen poéncunami, ami tele van olyan dad joke-okkal, melyeken még egy óvodás is nehezen tudna röhögni. A komikumot itt az jelenti, hogy Szabó Győzőre nagyjából öt percenként rájön a hányinger, a még ennél is defektesebb szóviccekről nem is beszélve. Mégis, ha sikerül elengedned magad és nem haragszol az alkotókra, amiért ennyire bárgyúra vették a figurát, akár még nevetni is tudsz azon, mennyire kínosan szar az egész.

Crank - Felpörögve (Crank, 2006)

Jason Statham már egy ideje teljesen komolyan adja a szuperment, de a Crank című moziban közel húsz éve még simán bevállalta, hogy az egész akciózásnak az ég világon ne legyen semmi értelme. Chev Cheliosnak hívják a hőst, ami már alapból iszonyatosan komolytalan, a sztori pedig arról szól, hogy emberünkbe belefecskendeztek egy olyan mérget, amitől azonnal megáll a szíve, ha a pulzusa egy bizonyos szám alá csökken. Egy fékevesztett rohanás az egész film, utcán dugással, orbitál idióta akciójelenetekkel és még a megvalósítás is hamisítatlanul B-filmes. Vagy egy fél óra után kikapcsolod, vagy a térded csapkodod a röhögéstől.

Háborgó mélység (Deep Blue Sea, 1999)

A Háborgó mélység feleannyira sem idióta, mint a Cápavihar, de a gyerekes sztori, az egymás sarkát taposó logikai bakik és a helyenként irtózatosan gagyi CGI azért kiteszi az irányjelzőt: ez bizony egy igazi trash-akcióhorror, ami a defektjei ellenére is – vagy pont azért – elképesztően szórakoztató. Thomas Jane, a színészként legnagyobb meglepetésünkre egyáltalán nem csapnivaló LL Cool J és Samuel L. Jackson úszkálnak a génmódosított, szuperintelligens cápák elől, te pedig vigyorogva lapátolhatod magadba a popcornt.

A szamuráj zsaru (Samurai Cop, 1991)

Aki emlékszik erre a gyöngyszemre a hangalámondásos, rongyosra másolt VHS-ek korából, annak most biztosan fülig szaladt a szája. Elég ránézni a címszerepben feszítő Matt Hannon arcára, hogy az embert elkapja a röhögőgörcs, pedig ez a film egyébként helyből nem vígjáték akart lenni, csak amikor nekifutott az akciófilmességnek, ugrás előtt lecsúszott a gatyája és pucér seggel elhasalt a homokban. Egyszerűen imádjuk!

9-es terv a világűrből (Plan 9 from Outer Space, 1959)

Bár a német Uwe Boll is sokáig versenyben volt a megtisztelő címért, az amerikai Ed Woodot szokás illetni a minden idők legrosszabb rendezője bélyeggel. Szinte tragikusan tehetségtelen figura, akiről Tim Burton még filmet is forgatott, annyira megihlette őt emberünk sikerekben nemigen bővelkedő életútja. Woodnak – ha lehet ilyet mondani – a 9-es terv a világűrből volt élete főműve, melyben minden ott van, amiért egy film rossz lehet, és épp ezért ellenállhatatlanul szórakoztató az egész.

Movie 43: Botrányfilm (Movie 43, 2013)

A Movie 43 Hollywood egyik megfejthetetlen rejtélye, amit szinte egyöntetűen gyűlöltek a kritikusok, és ami mégis tele van elképesztően tehetséges színészekkel. Egy szkeccsfilmről van szó, aminek első történetében például egy olyan randit nézhetünk végig, melynek férfi résztvevője az álla alatt hordja a heréit. A férfit Hugh Jackman, a nőt pedig Kate Winslet játssza, és még ez az egyik legkevésbé zavarba ejtő sztori a filmben. Ehhez az alkotáshoz bizony kell gyomor és az sem árt, ha bírod a disznó vicceket, de ha ezek megvannak, még az is lehet, hogy remekül fogsz rajta szórakozni. A kritikusok meg tehetnek egy szívességet!

Ez is érdekelhet: