Ötödik rész ritkán sikerül jól, de Tom Cruise már megint végrehajtotta a lehetetlen küldetést, Ethan Hunt továbbra sincs rossz formában. Amióta 1996-ban Brian De Palma életet lehelt a sikeres tévésorozatba mozis formában, és letett egy nagyon jó nyitóepizódot az asztalra, megbízhatóan jönnek a többnyire jó, vagy legalább nézhető filmek, de eddig kiegyezhetünk abban, hogy De Palma első, és Brad Bird negyedi része, a Fantom protokoll viszi a prímet.

Tom Cruise jobbkeze, Christopher McQuarrie rendező (A holnap határa) is bekerül ebbe a szép kis társaságba, ugyanis az ötödik Mission: Impossible-mozinak sincs miért szégyenkeznie, az a fajta pörgős, látványos, akciódús film, amit elvársz tőle. És talán egy kicsit túlságosan is olyan, mint amilyet elvárnál tőle. A forgatókönyv nem túl izmos, az IMF már megint bajban van, felszámolják, Ethan Huntot mindenki üldözi, ő pedig kis csapatával a Szindikátus nevezetű titkos szervezetet igyekszik a földdel egyenlővé tenni. Oszt jónapot!

Közben itt egy baljós szépség, Ilsa Faust (Rebecca Ferguson), akiről a saját anyja sem tudja eldönteni, melyik oldalon játszik, eközben a Szindikátus bajor IT-s fizimiskájú főnöke, Solomon Lane úgy játszik mindenkivel, mintha csak legóból vagy ne adj’ isten plüssből lenne. A filmet rendező és író McQuarrie nem agyalta túl a sztorit, de annyit azért megtett, hogy egy MI-filmekhez méltó történetszálat vetett papírra, ami egyébként tartalmaz azért néhány akkora lyukat, amibe bele lehetne tolni egy nagyobb magyar várost.

Akadnak azért olyan érthetetlen csavarok, furcsa, nem logikus történések, amiktől felhúzza az ember a szemöldökét, de hagyjuk, hiszen sosem a jó sztori miatt fizettünk be egyik részre sem. Az akció viszi el a show-t, de az nagyon. Tom Cruise maga kaszkadőrködik, repülőbe kapaszkodva száll fel, motorral száguldozik, vízben pörög arcon, és ezek a jelenetek bizony zseniálisak. Minden MI-filmben nagyjából egy igazán emlékezetes akciójelenet van, a Titkos nemzetben akad három is, és ez egy ötödik rész esetében már erős tapsra késztet mindenkit.

Valahol olyan a Rogue Nation, mint valami best of Mission: Impossible-mozi. Akad benne John Woo akcióőrületéből, Brad Bird mérnöki pontosságú pörgéséből, de még Brian De Palma elegáns kémthriller-vonalából is, és bizony pont az is a hibája, hogy nincs egyéni hangja. Ettől persze még baromira szórakoztató az egész, meg kell szavaznunk Tom Cruise-t az egyik legjobb akciósztárnak, csak éppen a moziból kifáradva a film megsemmisíti önmagát, annyi marad meg belőle, hogy marha jól szórakoztál két órán keresztül, és hogy beülsz majd a hatodik részre is, az hótziher.