Valljuk be őszintén, egy Entourage-mozifilmtől valahol azt vártuk, hogy az eddigi őrületet valahol hatványra emeli, hogy egy olyan epikus sztorival áll elő, ami már a tévébe nem férhetett be, de ehhez képest a társaság nagyvásznas eljövetele egyáltalán nem váltja be az ilyen irányú reményeinket, ellenben annyira laza, amennyire egy Törtetők-film csak laza lehet. Nagyjából olyan, mint egy igen rövid évad, amibe nem sok sztori fért bele, de ami belefért, az az utolsó pillanatig hű az Entourage-fílinghez.

A történet ott veszi fel a fonalat, ahol a sorozat könnyes búcsút vett tőlünk: Vinny megházasodott, de már a nászúton kiderült, hogy a kapcsolatnak nincs jövője, így a pár kilenc nap után beadta a kulcsot, meg a papírokat, hogy elintézzék a válást. E szakított a gyermekét váró Sloannal, mivel a gyönyörűség nem fogadta jól, hogy a srác lefeküdt a mostohaanyjával. Teknőc az isten tudja, mennyi pénzt keresett a tequilabizniszéből, Drama pedig… na ő ugyanaz, aki eddig. Vinny eldönti, hogy a következő filmjét rendezni is fogja, ami meg is történik, de a nagy költségvetést túllépi, további pénzre van szüksége a befejezéshez, ehhez azonban Ari Goldnak jóban kell lennie egy texasi pénzemberrel (Billy Bob Thornton), illetve annak gyökér fiával (Haley Joel Osment). Nem lesz egyszerű menet.

A jellemfejlődés teljes kizárásával készült el a mozifilm, de hát a sorozatban sem értek a karakterek az évek során, még mindenki mindenkinek belógatja, tekerednek a cigik, lekerülnek a kupakok a töményes üvegekről, villannak a csöcsök és gigantikusak a bulik, Hollywood csúcsán majdnem mindig belebuksz valamibe, de ha eleget mosolyogsz és elég rámenős vagy, akkor bármit megoldasz. És ez most is így van. De vajon mennyire érti mindezt egy olyan mozinéző, akinek fogalma sincs arról, miért könnyezik a mellette ülő, amikor elindul a sorozat zenéje a teremben?

Hát nagyjából elég kevéssé. Az Entourage már jó ideje csak a hangulatról szól. Bár igyekeznek egy nagyon gyors gyorstalpalóval átvetetni a kedves érdeklődőkkel az elmúlt nyolc évad legfontosabb történéseit, azok, akik nem csúsztak rá a Törtetők fílingjére, nem fogják tudni, min röhögnek az emberek a teremben, amikor csak megjelenik mondjuk Andrew Dice Clay, vagy amikor csak úgy előkerül Ari Gold.

Itt aztán az ég világon semmi sem változott, ami egyrészt jó, hiszen a rajongó nem a változásokért, hanem ugyanazért a feelgood-faktorért ül be a moziba, és vesz jegyet, de jó kérdés, hogy nem lett volna-e ennek az egésznek jobb helye a tévében. A rajongó így is elmegy a moziba, megnézi ezt a nagyon extra, kicsit a szokásosnál is sekélyesebb, de ugyanolyan élvezetes szélesvásznú évadot, nem háborodik fel azon, hogy a cameók többsége teljességgel értelmetlen, de legalább szórakoztató, hogy 107 percben is alig történik valami, hiszen megkapja, amiért befizet: újra láthatja, Vinnyt, E-t, Teknőcöt, Dramát és legfőképp a még mindig embertelenül szórakoztató Ari Goldot.

Ez egy rajongóknak készült film, tehát rajongóknak kötelező, mindenki más inkább kezdje el elölről nézni a sorozatot, mielőtt belevág, de azért lehet adni neki egy esélyt. Haley Joel Osmentnek pedig gratulálunk, mert végre egy olyan emlékezetesen idegesítő kis pöcsöt alakít, akit nehéz lesz elfelejteni.