Vannak kedvesen rossz filmek. Vannak olyan rossz filmek, hogy azok már jók. És van a Vakszerencse. Olyan rossz, hogy ha élne, elbeszélgetnél vele a jövőjéről.
Mit tegyünk, ha szert tettünk annyi hamis pénzre, amennyiben Dagobert bácsi teljes nyugalommal tudná gyakorolni a kétszáz méteres mellúszást, és melynek minősége az igazival teljes egészében megegyezik? Készítsünk filmet! Gondolkodjunk el azon, hogy milyen jelenetekhez kellhet vajon ennyi zseton. Mondjuk a szerencsejátékokhoz. Az sem baj, ha a szereplők korruptak, legalább el lehet csapni a film negyedét azzal, hogy pénzt pakolunk egyik táskából a másikba. Sztori? Karakterek? Kit érdekelnek?
A szebb napokat látott Brad Furman rendező (akit Az igazság ára miatt szeretünk) egyszerűen fogta az eszét, és letétbe helyezte egy neki tetsző széfben. Új filmje, a Runner Runner ugyanis minden tekintetben megbukik a minőségvizsgán, mivel sem igazi történettel, sem valamirevaló színészi alakításokkal nem rendelkezik. A történet szerint a lepattant Richie (Justin Timberlake) egy zseniális, dúsgazdag szerencsejáték-mogul, Ivan Block (Ben Affleck) alkalmazásába kerül, aztán összevesznek, aztán stáblista. Közben még falhoz nyomja a férfi egykori barátnőjét is. Ugye mindenki érzi a drámát, a feszültséget?
És hogy kerül ide az a Ben Affleck, aki nemrég még egy Oscar-szobrot szorongathatott a kezében, amivel megkínálták a zseniális Az Argo-akció-ért? Mit keres itt az a Justin Timberlake, aki filmes karrierjét viszonylag ügyesen építette az utóbbi években, sőt, zenei munkásságát is a csúcson folytatta tovább? Miért van Gemma Arterton ruhában? És ami a legfontosabb: nem volt legalább egy ember Furman mellett, aki azt mondta volna, Brad, ne csináld már, akkorát fogunk égni ezzel, mint Pákó a szépkiejtési versenyen?
Hogy mi a film hibája? Akkor kezdjük az elején. A forgatókönyvet egy cirmos cica is okosabban írta volna meg, ha tollat adnak a kezébe. Ivan ugyebár eleve egy megközelíthetetlen figura, aki szellemként él Costa Ricán, Timberlake-nek viszont elég néhány óra, egy papírlap, és máris ott terem a férfi mellett, de talán elég lett volna elnézni egy kosármeccsére, mert mint kiderült, Ivan bizony hatalmas Block-feliratú mezben játszik a parkban a saját csapatában. Aha, persze.
Richie elveszíti összes pénzét, de azért elutazik a Princetonról Costa Ricára, hogy megkeresse Blockot. Nyilván maradt még valamennyi aprója a tárcában. A rendőrök úgy próbálnak megállítani egy repülőgépet, hogy megpróbálják legyorsulni, mikor elé is vághatnának. Costa Rica teljes FBI-gárdája képes a repülő megérkezése előtt Amerikába ruccanni kocsival úgy, hogy nagyjából ugyanazt az utat tették meg, ugyanannyi idő alatt. Mindeközben a filmes közhelyszótár felolvasása folyik, akciót és feszültséget pedig egyáltalán nem kap a néző.
Kap viszont nagy mennyiségű pénzt egyik dobozból a másikba pakolós jeleneteket, lazának vélt arckifejezéseket, borzasztó színészi játékokat, értelmetlen sztoriféleséget, egy-két félmosolyra késztető beszólást, és az érzést, hogy soha többé nem bízik meg Hollywoodban. Ez a film bizony nem több, mint egy óriási blöff a pókerasztalnál, de mint tudjuk, azzal is lehet nagy pénzt kaszálni.