A világ egyik legnagyobb kultmárkája, amely olyan csodaszépen marta bele magát visszafordíthatatlanul a popkultúra kollektív emlékezetébe, sokat köszönhet egy srácnak, akinek többnyire a semmittevéshez volt csak kedve. És a lovakhoz. Paul 1930-ban született, 14 éves korára pedig már tudta, hogy ő és az iskola bizony nem lesznek jó barátok, szeretik ők egymást, de csak távolról, ő pedig megadta a kívánt távolságot barátságuk megmaradásának érdekében. A srácot sokkal inkább vonzották a lovak, és hamar rájött, hogy viszonylag csinos zsebpénzt tud összeharácsolni azzal, ha tippeket ad a fogadóknak egy dolcsiért. Az évszázad üzlete.

Ekkor lépett be a képbe anyu. Megfogta többnyire semmittevő fiacskája karját, és elcibálta dolgozni jobb híján a közeli cipőgyárba, a Randy’s-be, ami a maga korában menő márkának számított. Mivel ez volt mama munkahelye is, amolyan hozd el a fiadat dolgozni-napot tartottak, ami egy kicsit hosszúra nyúlt, mivel Paul, ha már ott volt, felküzdötte magát egészen a bostoni gyár alelnöki pozíciójáig a ’60-as években. Amikor a kaliforniai cipőgyár megmenekülését is rá bízták, Van Doren csodát művelt, a gardenvale-i üzem jobban kezdett teljesíteni a bostoni vállalatnál. Ilyenkor gondolkodik el az ember a szólókarrieren.

Paul ki is lépett, majd megreformálta a cipőforgalmazást, ha már úgyis nyerő szériában volt. Kitalálta, hogy nem lesz itt szükség forgalmazókra, megoldják azt majd ők maguk, saját bolttal, amivel nagyobb összegek maradtak az ő és a társtulajdonosok zsebeiben. Megalakult a Van Doren Rubber Company, avagy a Van’s.  A gyárban képesek voltak arra, hogy a vevő saját ízlésére formálják az egyencipőket, még azt sem zárták ki, hogy a megrendelő által hozott anyagból készüljön el a termék. Az anaheimi biznisz eléggé fellendült.

Aztán jött a mindent kibíró szupercipő, a Vans #44, amit ma már mindenki csak Authentic-ként ismer. A tulajok olyan lábbelit szerettek volna készíteni, amely mindent kibír, ezáltal a híre is szájról szájra jár, ami azért sem lett volna baj, mert reklámra egyáltalán nem kívánt költeni Paul, olyannyira, hogy öt gyereke járta a várost, és ragasztott plakátokat mindenféle felületekre. A buli bejött, tíz üzletet is nyitottak tíz hét alatt, majd fél év alatt további negyvenet, ami finoman szólva is kimeríti az agresszív terjeszkedés fogalmát. De hát ugye ha nagy a kereslet…

Aki hiányolta eddig a sztoriból a deszkás vonalat, az most nyugodtan kapcsolódjon be, ugyanis a custom cipők legyártásának lehetősége eléggé felpörgette a BMX-es és deszkás arcokat, akik mindenféle színekben kérték a jó öreg Autchentic-et. A kedvükért a Vans legyártotta az első olyan cipőt, amelynek orrán és hátán bőr díszelgett. Ezzel robbant is a deszkabomba, a márka a szubkultúra legkedveltebbjévé vált, ’77-re már boldog-boldogtalan a saját szája íze szerint legyártatott Vanst húzott, ha be akart mutatni egy flipet a parkban.

Ezzel egy hosszú, máig virágzó barátság kezdődött el. Paul és társai nem csak külső tekintetében, hanem kialakításban is a deszkások kegyeit keresték, így születtek meg olyan, mára ikonikussá érett modellek, mint az Era, az Old Skool, a Sk8 Hi, vagy a Half Cab.

Szerencsés helyzetben voltak a kialakult barátság miatt. A kölykök mindent megvettek, amit a deszkás magazinokban láttak! – mesélte egy interjúban Paul fia, Steve, aki akkor még nem sejtette, hogy Sean Pennek sokkal többet köszönhet majd nemsokára. 1982-ben jött a Változó világ című tinivígjáték, amelybe a Universal stúdió pr-esének köszönhetően bekerült a cég akkori egyik kedvence, a #48, azaz a bebújós Vans Slip-On. Az eladások felpörögtek, mert a film is pörgött, Sean Penn még a mozi plakátján is a checkerboardot viselte, így nagyjából mindenhol ott volt, még csak reklámra sem kellett költeniük.

A Vanst a nehéz idők sem tudták megtépázni: ügyesen folytak bele új területekbe, Kevin Lymannel közösen megalkották a hipersikeres Vans Warped Tourt 1995-ben, ami egy extrém-sportokkal bőven megtűzdelt zenei fesztivál képét öltötte fel. A Warped minden évben kijövő válogatáslemezeit a szubkultúra szinte remegve várja.

A márka bulija gyakorlatilag sosem állt le. Jelenleg egy hatalmas, 4600 négyzetméteres deszkás parkot építenek, amelyet mindenki szabadon használhat a kaliforniai Huttington Beach-en, napjainkra pedig szinte már kötelező módon teljes ruházatot is kínálnak, sőt, még iPhone-tokot is, ha éppen azt szeretnél venni. És még mindig gyártanak custom cipőket.

Manapság a Vans már hatalmas termékskálát nyújt. A Classics modellek között szezonális színek, színállások láthatóak, ezek azok, amiket nagy valószínűséggel az átlag deszkás haverod hord az utcán, vagy azok, akiket magába rántott ez a lifestyle. A Pro Collection is a klasszikus darabokra épül, de szükség volt őket felturbózni a kor követelményeinek megfelelő technológiával, hiszen maga a deszkázás is megváltozott, így a cipőkkel szembeni elvárások is megnőttek. A modellek megtervezésében profi sportolók is részt vettek, sőt, szezonról szezonra signature modellek is a boltokba kerültek és kerültek már olyan ikonoktól, mint például Chima Ferguson vagy Geoff Rowley. Ezt a jó szokását a jövőben sem felejti el a Vans.

A California Collection termékei a klasszikusokra épülnek, de az apró részletekre, valamint a prémium anyaghasználatra fókuszálnak, míg az OTW Collectiont az urban streetwear ihlette, modelljei pedig kifejezetten a divatkövető, a trendiséget mindig szem előtt tartó fiataloknak készülnek. Az igazi Vans-fanatikusoknak pedig nem nagyon kell bemutatni a Vault kollekciót, amelyet mindössze egy-két selected store-ban lehet kapni a világon.

Ez a top széria pont idén ünnepli tizedik szülinapját, és ha eddig lemaradtál volna róla, gyorsan elmeséljük miről van szó: híres divattervezőkkel, márkákkal és brandekkel való kollaborációkról, így lehetséges, hogy olyan Vanst húzol a lábadra, amelyhez nagyon sok köze van a Simpsonsnak, a Disneynek, a WTAPS-nek, Marc Jacobsnak vagy éppen Taka Hajasinak. Ez a buli bizony még nagyon sokáig pörögni fog.